Élet + Mód

A Méhek nevű formáció, melynek tagjai fekete-narancs csíkos ruhát viselnek és vicces kiegészítőket, tulajdonképpen egészen jó addig a pillanatig, míg látványelemként oldják a Múzeumkert homogén búcsújellegét, de amikor ütni kezdik kis dobjaikat, valamint ritmikusan beszélnek hozzá, nos, akkor meginog a ruhatervezői felépítmény. De nem ez volt a fő attrakció a Múzeumok Majálisán.

A hét végén rendezték meg Tatán az első geocaching fesztivált, ahol az országszerte elrejtett "kincsesládák" után kézi GPS-szel és mohó tekintettel kutató (Mókusok a dobozzal. Magyar Narancs, 2001. szeptember 13.) játékosok ezúttal a tájfutóversenyek mintájára szervezett futamon tették próbára erőnlétüket és navigációs képességeiket. Egy szűk év alatt a pihent agyú high-tech játék kész mozgalommá nőtte ki magát,

A biztonsági területeken dolgozók az álcázás mesterei. Az informatikai cég valójában nyomozóiroda, a nyomozóiroda ABC-áruházak raktárait őrzi, a kidobóember az egyedüli kivétel, hiszen csak ő az, aminek látszik. A hazai piacon manapság kevés a klasszikus, tiszta profilú magándetektív, és ők sem sokban emlékeztetnek regényes elődjeikre.

Amennyiben Linnétől származik a latin neve, kockázat nélkül jelenthetjük ki: a neves rendszerező nem szenvedett parlagfű-allergiában. Különben nem nevezte volna Ambrosia artemisiifoliának.

Azok a falfirkászok, akik a munka ünnepén nem az MSZP-t és a majálist választották a Városligetben, részt vehettek a Magházban rendezett, rekorddíjazású graffitiversenyen. Ott is volt mindenki.

Magyarországon becslések szerint százezer ember számít rendszeres túrázónak, és ennyire tehető azok száma is, akik évszakonként legalább egyszer többnapos kirándulásra indulnak. A természetjárás ideális, tehát olcsó és "erdőkapcsolatos" szálláshelyei a turista- és a kulcsosházak. Sajnos azonban az utazási irodák nem tudnak róluk, így a szájhagyomány, egy könyv és néhány internetes oldal révén lehet becserkészni őket.

Miután Simon Tibor soproni futballedzőt és Fradi-ikont egy budai éjszakai lokál közelében agyonverték, akár tetszik, akár nem, néhány dolog másként lesz a magyar fociban, mint eddig.

Már-már közhely, hogy korunk népbetegsége a depresszió. Egy WHO-felmérés szerint, ha a megbetegedések száma a jelenlegi ütemben emelkedik, 2010-re a világon minden nyolcadik ember kóros szorongó lesz. A betegség kialakulását, ha megakadályozni nem, de gyógyítani, kezelni sokféleképpen lehet. Talán még akváriummal is.

Az Õrséget nem kell különösebben bemutatni - még nekem sem, pedig először járok itt, de szinte ismerősként nézegetem, mivel egy időben kifejezetten sikk volt erre nyaralni, mintegy kacérkodva az osztrák határ közelségével, ahonnan már érezni lehetett a alpesi tehenek illatát, de még forintért lehetett fröccsözni. Ráadásul mindenki megírta, hogy itt nyaralt, dicsérve a magyar táj szépségét, ami tényleg létező adottság, de azért nem egy nagy durranás, mindössze arról van szó, hogy hagyták a fákat, hogy kinőjenek a földből, és ugyanezt tették a többi zöld izével, így aztán percekig lehet autózni anélkül, hogy jelentősebb műanyag-feldolgozó üzemre bukkannánk, ami valóban nagyszerű.

Tavaly nyáron az egyik londoni városrészben, Brixtonban a kábítószertörvény megszegőivel szembeni hatósági fellépést kísérleti jelleggel megváltoztatták, ami annyit tett, hogy a kannabiszfogyasztókkal szemben kezdeményezhető eljárásokat enyhítették: a letartóztatás és a feljelentés helyett a rendőrök azt a személyt, akinél kannabiszszármazékot találnak, szóbeli figyelmeztetésben részesítik, és elkobozzák tőle az anyagot. Ennyi. Mindez természetesen azt is jelenti, hogy a rajtakapott személy nem válik büntetett előéletűvé. Az eredetileg hat hónaposra tervezett kísérletet februárban határozatlan időre meghosszabbították.

Ha legközelebb leesik az a kis nyomogatható műanyag gömb a széldzsekijükről - tudják, amelyik a zsinór végén van -, ne dobják félre, mint haszontalan kacatot. Jusson eszükbe, hogy a minimálbérhez egy szociális foglalkoztató fogyatékos alkalmazottainak naponta több ezer ilyet kell összerakniuk. A szociális szférán kívül nem sok cég van, ahol másfajta munkára nyílna esélyük.

Először az olcsó, rózsaszín, kínai szabadidőruha tűnik föl, és a hajléktalanok jellegzetes szaga. Mintha szívébe szúrná az arcát. Aztán riadtan fölnéz. "Kolbász folyik a konnektorból, vigyétek innen a fekete kutyát" - kiabálja tájszólásban. A koszos mackófölsőből kicsap a hígító bűze. Az utasok megpróbálnak nem odanézni, semlegesek maradni. Mégis érezhető a konszenzus: az ilyen férget el kell taposni, ki kell irtani. Nem számít, hogy gyerek, egyébként is, milyen felnőtt lenne?

A pár egyik vagy mindkét tagjának visszatérő élménye, hogy az élvezet külső-belső nyomait nélkülözve indul zuhanyozni. Másoknál az együttlét válogatott örömökkel jár, de egyiküknek mindez kevés. Szervi okok ritkán állnak önmagukban. A harmónia hiányáért okolhatnánk a szexuális kultúrát, a gyengeséget, a valódi szeretet és elkötelezettség hiányát, de lelkiismeret-furdalás nélkül reklamálhatunk az evolúciónál is.

Akinek nincs fogalma arról, mekkora forgalma van egy magyar szexshopnak, elég arra gondolnia, hogy "pusztán poénból" mennyi ordenáré, szexista szuvenírt (bögrét, kitűzőt, bokszert stb.) vagyunk képesek megvásárolni szeretteink ünnepnapjára, és akkor még nem beszéltünk a magányos vagy nagyon is társas emberek szexuális álmait kiteljesítő segédeszközökről.