Lesújtó következményei vannak az elmúlt ötven év emberi tevékenységének, az erdőirtásoknak, a környezetszennyezésnek és a vadon élő állatok élőhelyeinek felszámolódásának a WWF természetvédelmi szervezet és a Londoni Zoológiai Társaság 89 tudósa szerint, akik 5230 gerinces faj 32 ezer populációját megfigyelve átlagosan 69%-os csökkenést találtak 1970 és 2018 között. Két éve ez a szám 68%, négy éve csak 60% volt.
A jelentés készítői közös levélben sürgetik a decemberben Kanadában tartott Cop15 biodiverzitási csúcstalálkozó résztvevőit, hogy kössenek megállapodásokat a szén-dioxid kibocsátás csökkentése érdekében.
A kihalási hullám Latin-Amerikát érinti a legsúlyosabban, ahol a vadon élő állatpopulációk 94%-kal gyérültek.
Afrika 66, a Csendes-óceán térsége 55, Észak-Amerika 20, Európa és Közép-Ázsia 18 százalékos zuhanást mutat az állatok populációit tekintve. A jelentés szerint a földjeink nem megfelelő használata és a monokulturás gazdálkodásban való hasznosítása nagyban hozzájárul a biodiverzitás romlásához.
„Az erdők és gyepek elnyelik és tárolják a szén-dioxidot, a vizesélőhelyek tárolják és a talajba szivárogtatják a felszíni vizeket, a mezővédő erdősávok megakadályozzák a talaj lemosódását. Az aszály, az árvizek, a szélviharok, a talajerózió ellen természetre alapozott megoldásokat is használhatnánk, csak hozzászoktunk, hogy kizárólag műszaki, mérnöki megoldásokban gondolkodjunk” – mondta Sipos Katalin, a WWF Magyarország igazgatója.
„Az ökoszisztéma egészségéért aggódunk. Ez dúcolja alá a klímát, az élelmezést, a vízellátást és így valójában az emberi egészséget is”
– mondta el a Vox magazinnak a kutatás egyik vezető tudósa, Rebecca Shaw.
A 69 százalékos csökkenés valójában nem azt jelenti, hogy kétharmaddal kevesebb állat van a világban, mint 1970-ben, hanem azt, hogy átlagosan ennyivel csökkent a különböző populációk mérete. Az Élő Bolygó Jelentések gyakran megkapják a kritikát, hogy olyan statisztikai módszerekkel készülnek, amik negatív irányba mozdítják a végeredményt, ugyanakkor egyetlen számmal nehéz pontos képet adni arról a nyilvánvaló természetpusztulással, ami az antropocén korban vitathatatlan.
