Élet + Mód

Areggeli ébredés után ideges matatás az éjjeliszekrényen, a cigaretta sehol. Pedig a nikotin éjjel kiürült az agyból, kéne az új adag. Végre előkerül egy szál, a nikotin három másodperc alatt eljut az agyba, a világ újra gyönyörű. De csak húsz percig. A borotválkozás után újra rá kell gyújtani. És ez így megy egész nap.

Az egyik, kézenfekvő módszer, ha a mennyiséget növeljük, azaz minden létező felületre rajzoltatunk, valamint a legvadabb helyekre is fémeket tetetünk. Igényesebb megoldás a minták exkluzivitására helyezni a hangsúlyt, illetve ha teljesen egyedi ékszert tervezünk vagy terveztetünk. Újra hódít a hegtetoválás és a bőr alá ültetett fém, mindkettő a kidomborodást, vagyis a kép háromdimenzióssá válását helyezi előtérbe.

azt firtatják, a gazdasági életben a munkavállalói oldalon vajon a szépség

"Kedvezőtlen természetföldrajzi viszonyok és társadalmi feltételek", így lehetne összefoglalni a határainkon belüli síelés viszonyait. Nemhogy minden kicsi, de korszerűtlen is: kevés a parkolóhely, síbusz alig, gyakran 20 percet kell sorban állni a vécéért meg a felvonóért és az átlag 4-500 méteres csusszanásért. Mégis az első hótól az utolsóig hétvégente bedugulnak a helyek. Több tízezerre tehető azoknak a száma, akiknek a magyar sípályák kikapcsolódási és sportolási esélyt kínálnak, és azoké, akiknek sem kedvük, sem lehetőségük évente minimum 40-70 ezer forintot költeni, plusz 700-2500 kilométert vezetni.

Legutóbb a soproniak szembesültek a problémával, a rókák igencsak otthonosan mozogtak a város egyes kerületeiben. A Városüzemeltetési Kft. illetékesei talán az egyetlen törvényes megoldást találták azzal, hogy fontolóra veszik, altatólövedékes fegyvert vásárolnak a gyepmesternek, aki némi munkakörbővítés után nekifoghat a probléma megoldásának. A rókák urbanizációja nem eseti jelenség: a megyei lapok rendre hírt adnak a városokba látogató, kukákat szétszedő, játszótereken, sőt védett temetőben is szimatoló állatokról. Falun még ennél is jóval nagyobb kalamajkát okoznak, mivel a róka igen hamar képes lerabolni egy-egy falusi portát, legtöbbször büntetlenül. (Van olyan falu, ahol a róka beköltözött a szénapajtába: a három kutyát megfélemlítette, és lakhelyéről indul vadászni. A gazda bánatára nem lehet azonnal lelőni, mivel ez lakott területen csak külön engedéllyel lehetséges.)

Hiába pörögnek úgy a Kartell számai, mint mostanában a gázórák, az autópályát elhagyva hangulatosabb lenne Víg Mihály- filmzenéket vagy Joy Divisiont hallgatnunk. A ködlepte, nyálkás út mentén piszkosfehér hófoltok, a falvakban párás ablakú egyenházak, bezárt kocsmák. Változatosságot csak a keresztbe szaladó rókák, patkányok és egy teljesen feketébe öltözött, isten tudja honnan érkező és hová tartó gyalogos jelent.

Az év autója a szokásos "év autója"-választáson a Peugeot 307-es lett, az Alfa 147

Az irodalmi kritika, amely kezdetben szintén ott bambult a családi mosolyalbumot nézegetve: "lám, olvas a gyermek", az ördögi példányszám hatására pontosan utánanézett, mit is. Az első recenziók összességében jó meseregénynek ítélték a könyvet. A későbbiek azonban feltárták, hogy az írónő jól ismert és bevált motívumokat használ fel, lop, nincs szó valódi jellemábrázolásról, stílusa helyenként nehézkes, csapongó. A sikerének receptje könnyen elsajátítható.

"Bezzeg, amikor Kuczora bácsi kenderkócból szakállt ragasztott, és felvette apu kifordított, báránybélésű >>Beszkárttők fatalpú filccsizmáját, azok voltak a szép idők, a rossz gyerek krumplit kapott hagymával, a jó pedig Konzum szaloncukrot" - mondogatta anyukám. És én is emlékszem, micsoda idők voltak, amikor a csapatvezetőnk piros palástot öltött, felolvasta a szorgalmas és jó magaviseletű tanulók névsorát, s ha krepp pásztorbotjával kettőt koppintott, az osztály rázendített a Télapó itt vanra. Nyomában vékony vattabolyhok jártak.

Aközelmúltban Genfben nemzetközi csillagászversenyt rendeztek, amelynek témája az asztrobiológia volt. A győztes egy magyar diákokból álló csapat lett. "Rögtön a legelején le kell szögeznünk, hogy az asztrobiológia nem csupán a Földön kívüli intelligenciát keresi, hanem a bolygónkon kívüli élet bármilyen megnyilvánulási formáját" - kezdi Simon Tamás, a csoport egyik tanára. A szakemberek igyekeznek tehát eloszlatni azt a közhiedelmet, miszerint csupán idegen civilizációkat kutatnának, vagy velük kívánnának kapcsolatba lépni. Erről szó sincs: a tudományág tárgya általában a Földön kívüli élet vagy az egykori életre utaló nyomok felkutatása.

Alegtöbb állatról-rovarról elmondható, hogy a formatervezés diadala. A bolha is kifejezetten ergonomikusra sikeredett, testének bizarr arányai szélsőségesen cizellált funkcionalitást szolgálnak. A bolha nem a legjobb példa a rovarok testének szemléltetésére; legfeljebb a feje különül el egy kicsit, a tor és a potroh látszólag egyben van. A bolha teste a szőrzet szélcsatornájában végzett évezredes tesztelés különös végterméke, egy darázsderék hátráltatná a száguldásban. Ha egyszer gyors dzsungeljáró autót készít az emberiség, az is ilyen lesz. Minimális szélesség, a test függőlegesen lapított, mint egy tükörpontyé, a mozgást pedig olyasféle karok biztosítják, amilyenekkel a Terminátor szokta vonszolni magát, amikor már lepusztult róla az élő szövet, és a kelleténél eggyel kevesebb alteste van. Ezekkel a karokkal aztán villámgyorsan halad a szőrben. Az áramvonalas test egyenesfutását a megfelelő számú és irányú sörte biztosítja, így a bolha a legvadabb szőrtövi ámokfutás közben is stabilan az úton marad. Megfogni legfeljebb úgy lehet, hogy egy ujjbegynyi szőrt lenyomunk, aztán óvatosan addig gyurmázunk, míg meg nem érezzük a bolha testét. Akkor aztán még egy ujjal zárjuk a szöget, és óvatosan kiemeljük, de a folyamat során a bolha bármikor kihasználhat egy pillanatnyi megingást. Ilyenkor jön a menekülő manőver, amihez külön hajtóművet használ. Ha egyszer elugrott, sötét testét a sötét szőrzetben csak nagy szerencsével találjuk meg, ezért is olyan izgalmas a bolhászkodás.

Douglas Rushkoff-Patrick Wells: Ingyen betépni - Drogok nélkül ugyanazt!

"Avilágbajnoki cím után megváltozott a helyzet" - mondta Viktor édesapja, Erdős Attila, egy nappal hazaérkezésük után. Máris hat-nyolc olyan ember kereste őket telefonon, aki korábban soha. Egyikük, a neves magyar sakkmenedzser és edző azt tanácsolta, azonnal vegyék ki a fiút az iskolából, szerezzenek három-öt millió forintot, mert ő tudná megfelelő szinten tanítani és versenyeztetni, és akkor másfél-két év alatt kiderülne: lehet-e igazi nagy sakkozó a gyerekből. "Honnan vegyék én ennyi pénzt?" - tárta szét a karját a békéscsabai hadkiegészítő parancsnokságon dolgozó apa.

Aztán kaptunk "világútlevelet", és volt néhány szép évünk, amikor szabadon ki-be mászkálhattunk. S bár nem titkolom, a szülőktől tanult reflexek máig fékezésre késztetnek a bel-európai határátkelőkön, hátha elém ugrik egy olasz, és kéri az irataimat, néhány röpke évig nem rettegtem az osztrák-magyar határ átlépésekor, és Ausztriába érve sem dúdoltam az amerikai himnuszt. De az csak szeptember 11-e óta van, hogy azt sziszegem a fogaim között, hogy "szemétség".