Alapvetően három motívuma lehet annak, hogy más tudatállapotba kerüljünk: az élménykeresés, a menekülés és a tudattágítás. Az Ingyen betépni elsősorban azoknak nyújthat alternatívát, akik a kábítószereket azért használják, hogy tudatuk határait kibővítsék, és így ismerjék meg lelkük más módon el nem érhető tartományait.
A szerzők szerint ha szerekkel érünk el más tudatállapotot, akkor azt nagyon nehezen - valószínűleg egyáltalán nem - választjuk le magáról a drogról. A vegyi anyagok csak megnyitnak egy kaput, melyet ha használunk, olyan állapotokba kerülhetünk, amelyeket magunktól is el tudnánk érni, mert bennünk és nem az anyagban rejlenek. Viszont ha valakinek csupán a szórakozáshoz kellenek más tudatállapotok, az érthetően nem fog annyit vesződni, hogy elérje őket. Ha valaki tudatának kitágításával szeretne életminőségén változtatni, az több időt és erőt szán célja eléréséhez. Persze ez még nem feltételezi, hogy megvan az a képessége, amivel a nap minden percében repülni tudna, mivel az ilyesfajta hókuszpókusz is olyan, hogy a szándék kevés.
A könyv szerint az volna a cél, hogy drogok nélkül, mégis mindig "repüljünk". Nem állandóan ugyanazzal az intenzitással ugyan, de mégis.
,,Amikor elhatároztam, hogy kiadom a könyvet itthon, elsődleges célom az volt, hogy alternatívát nyújtsak a drogoknak - mondta Majoros István pszichiáter, az Ingyen betépni kiadója. - Ez a könyv nagyon pragmatikusan közelíti meg a dolgot, vagyis egy nagyon >>amerikaia mindennapok küzdelmeiben, élj csak azért, hogy élhetsz, ne törődj azzal, mások mit gondolnak rólad, légy egyszerűen önmagad. Leginkább drogosoknak szántam a hazai kiadást, valahogy mégsem őket találta meg, hanem az ezotéria iránt érdeklődőket, akik viszont a legtöbb módszerről már amúgy is tudtak."
Nagy kérdés persze, mennyire is vegyük komolyan ezeket a módszereket. A meditációnak például számtalan változatát találjuk meg, leggyakrabban valamilyen vizuális ingerrel. De a fülünket is ingerelhetjük. Na mivel? Zenével. Aztán ott vannak a légzéstechnikák. Itt a holotropikus légzést érdemes kiemelni, amely kidolgozói - Christina és Stanislaw Grof - szerint mindenkiben a születés élményét idézi fel, azt a traumát, amikor "elakadunk a szülőcsatornában" (sic!). A szermentes tudatmódosítások közül természetesen a szex sem maradhat ki, sőt a szerzők szerint emberi lényeknek ez nyújtja a legintenzívebb tudatmódosulást. A sport is "módszer": például a sárkányrepülés, az ejtőernyős ugrás, a túlélőtúrák, a hegymászás és a futás (melynek során boldogságkeltő, tudatmódosító endorfin szabadul fel az agyban - így válhatnak a hosszútávfutók endorfinfüggővé), de "komoly tudatmódosulást" érhetünk el akkor is, ha a pihenést vonjuk meg a szervezetünktől. Hallucinációkban, látásélesedésben lehet részünk, metaforákban kezdünk gondolkodni és alkotóerőnk növekszik.
Okosabbak lettünk? Tudja a fene.
Dr. Fórizs Éva addiktológus szakorvos azonban úgy véli, nem kellett volna kiadni a könyvet. ,,Egy labilis személyiséget, aki még >>normális>trükkgyűjteménykéntA doktornőnek fölösleges aggódnia. A könyv nem vált bestsellerré, nem kellett újra meg újra kinyomtatni. Ne feledjük: e témában a hazai piacon csak azoknak a műveknek lehet feltétel nélküli sikere, amelyek kulcsrakész, öt percen belül kivitelezhető módszert kínálnak a csodaváró, lusta magyar olvasónak.
Zubor Tamás
(Maitreya kiadó, 1998, 890 Ft)
