Szakmai képtelenség
Erdős Attila szerint teljes szakmai képtelenség, hogy fia, Viktor világbajnok lett. Nincs menedzsere, edzője, nem vesz részt rendszeresen nagy nemzetközi versenyeken, nem magántanuló, pszichológus sincs mellette, és a napi hat-nyolc óra helyett csak ennek felében, harmadában foglalkozik sakkal. Az apa tölti be a mindenes szerepét, de elismeri, mivel Viktor sokkal többet tud a sakkról, a fia tőle már nem tud tanulni.
"Bújtam a sakkszakkönyveket, sok játszmát letöltöttem az internetről, és apuval elemeztük ezeket" - számol be felkészülésének titkairól Viktor. A döntő szó minden fontos kérdésben az övé volt. "Az én szavam csak húsz százalékot ér, és ez valószínűleg így is van jól" - mondja az apa a kettejük közötti munkamegosztásról.
Erdőséktől megtudtuk, hol tart a világ sakksportja a tizennégy éves korosztályban. A japán származású amerikai bajnok, Nakamura tagja az Egyesült Államok felnőtt válogatottjának, talán nem is emlékszik már arra, hogy valaha járt iskolába. Jókora csapattal érkezett Katalóniába, edzői kívülről fújták az ellenfelek játszmáit, a világbajnokság alatt éjszakánként ők dolgozták ki a másnapi ellenfél elleni leghatékonyabb taktikát, amit a délután négy órakor kezdődő játszma előtt szabályosan "betanítottak" játékosuknak. Menedzser és pszichológus is elkísérte az amerikai srácot. Egy ilyen csapat fenntartása jókora összeg, ám ha a versenyző egyszer bekerül a világ tíz legjobb játékosa közé, megtérül.
Három-négy éves lemaradás
Viktor az idén saját korosztályában a rendes és a rapid bajnokságot megnyerte, így kvalifikálta magát az ifjúsági vébére. A részvétel az utolsó előtti napig veszélyben volt, mert a nevezés költségét a békéscsabai önkormányzat ugyan állta, de ha nem segít a térség közlekedési vállalata, akkor ma nem lehetne világbajnoki aranyról írni.
Az Erdős család nyolc éve költözött Dévaványáról Békéscsabára, Viktor hat évvel ezelőtt ismerkedett meg a játék alapjaival. A tizennégy éves fiú vérmesebb remények nélkül, főként a tapasztalatszerzés céljából utazott ki a versenyre. Addig egyetlen nemzetközi tornán vett részt, két évvel ezelőtt Görögországban. Emiatt élőpontjainak száma sem túl magas, és az ellenfelei sem ismerhették őt. "Az első húszba, de titkon az első tízbe vártam magam" - mondja Viktor. A százhat fős mezőnyben hetven ország hasonló korú játékosa indult.
"A fiam már most három-négy éves lemaradásban van vetélytársaitól, akiket profi teamek készítenek fel, és elképzelhetetlen, hogy iskolába járjanak. Viktornak néha napi három-négy dolgozatot kell írnia a békéscsabai Belvárosi Iskolában, és mindig hat-hét órája van a suliban."
A partik
A tizenegy fordulós versenyen elsőként a mongol bajnok ellen játszott a magyar fiú, majd a nagyon erős grúz Kuparadzéval küzdött meg. A hosszú parti a 158. lépésben döntetlennel ért véget. Az ötödik forduló után Viktor - négyes holtversenyben - már a tabella élén állt. A hatodik játéknapon került szembe az amerikaival. A kiélezett helyzetben egy hiba miatt a bíró túl szigorú, ötperces büntetést mért Erdősre, míg amerikai ellenfelének ugyanennyit adott. Viktornak ezek után csupán két, ellenfelének tizenkét perc gondolkodási ideje maradt. A vereséggel fenyegető helyzetet a magyar fiú fokozatosan a maga javára fordította. "A fiam a rapid sakkban talán a legerősebb" - magyarázta az apa. A korábban Viktor által felajánlott remit az amerikai visszaajánlotta, de erre elutasítás volt a válasz. A hatodik forduló után Viktor már fél pont előnnyel vezetett: ekkor döntetlenre mérkőzött az azeri kiválósággal, Mamedovval. A horvát Brikic következett, a kölcsönös időzavarból végül Viktor jött ki jobban. Ekkor már sejteni lehetett, hogy jó helyezést ér el. Nagy izgalmak közepette az utolsó három fordulóban egyszer győzött, és kétszer remizett. Az életveszélyes orosz Tomasevszkijt legyőzte, majd Gonda Lászlóval és a lengyel Wojtaszekkel döntetlenre adta a partit.
A családban nem csak Viktor ért el sikert. A tízéves Boglárka korosztályában szintén begyűjtötte a magyar bajnoki címet. Most a sakktáblán kívüli nagy feladvány: megkaphatja-e Viktor az esélyt, hogy kiderüljön, valójában mekkora talentum. Ennek az ideje másfél-két év, az árról már volt szó. Emellett azonnal ki kellene venni a fiút az iskolából, a legjobb edzőket és menedzsereket kellene mellé szerződtetni, akik tudatos felkészülés és nemzetközi versenyeztetés után 2003 végére meg tudnák mondani: bekerülhet-e a világ tíz legjobb versenyzője közé.
"Ha nem kerülhet be, akkor majd visszamegy az iskolába. Szerez valami jó diplomát, és lesz egy csodaszép sport, amibe továbbra is szerelmes marad. Mégis azt hiszem - mások segítségével, de a magunk megnyugtatására -, a kínálkozó esélyt meg kellene adni a fiamnak" - mondja Erdős Attila.
Bod Tamás
