Élet + Mód

Politikai szűklátókörűség volna a Fidesz-kormány működéséhez kötni az elmúlt év árvizeit és az egyéb időjárási anomáliákat: a Nemzetközi Vöröskereszt múlt héten nyilvánosságra hozott katasztrófajelentése szerint 1998-ban a természet pusztítása minden korábbi rekordot túlszárnyalt, és több embert tett földönfutóvá, mint a háborúk és etnikai konfliktusok együttvéve. A természeti katasztrófák egyre nagyobb részben, egyre egyértelműbben vezethetők vissza az emberi (polgári) tevékenységre, és a klímaváltozás előrehaladtával egyre pusztítóbbnak ígérkeznek.

Ideig-óráig tarthatja még magát az a vélekedés, miszerint a passzátszelet is a fővárosban kezelik, alaposabb elemzők azonban teljesen helyesen látják, hogy - a "világon minden komoly dologban részt vett/vesz egy magyar" alapvetéshez hasonlóan - kis hazánk minden fontos programjában és történésében ott áll valahol a háttérben egy dunaújvárosi jellem. Egyre jogosabb igény, hogy a település nevében is méltóképpen hordozza hosszú ideje betöltött funkcióját - úgyhogy kérnénk a nekünk szóló leveleket már most így címezni: MaNcs-Kommandó, Dunaújváros - Mykene (ejtsd: mikéne), Kiscsillag söröző, poste restante.

Lewis Wolpert a University College London professzora, szűkebb szakterülete az embriológia. Könyvei közül elhíresült A tudomány természetellenes természete című. Nemrég a Nature folyóiratban közölt cikke (Veszélyes-e a tudomány?, Nature/Vol. 398/1999) nyomán többen megkérdőjelezték állításait a világ megismerhetőségéről, és kétségbe vonták a tudományos ismeretek etikai semlegességéről vallott nézeteit. ´ azonban kitart amellett, hogy a tudósok dolga csupán a megismerés, a tudomány eredményeinek megfelelő alkalmazásáért semmilyen felelősség nem terheli őket.

Régi Zeneakadémia, Bp. VI., Vörösmarty u. 35. II. emelet

A honfoglalás, az nekem megvan, büfé vagyok, nem is részletezném a csak e helyt, egy kötelező Koltaytól az utolsó könyvhétig érő tudományos publikációim teljes listáját, leginkább a szerénység, ám annál is inkább a jogos önvédelem okán, hiszen azt gyanítom, hogy pont a brazil-magyar eredetkutatás terén elért kétségtelen eredményeim sarkallották kenyéradóimat, hogy a terepre vezényeljenek.

Három hónap szünet után a múlt héten újabb szakértők meghallgatásával folytatódott a Microsoft antitrösztpere, de a monopolista szoftvermamutot az állami beavatkozásnál ma már jobban aggasztja a legújabb versenytárs: a szabad forráskódú Linux, amely hacker operációs rendszerből a személyi számítógépen szinte egyeduralkodó Windows riválisává izmosodott, és ma már reális alternatívát kínál a szoftverrendőrség bilincses plakátjaival megfélemlített felhasználóknak is.

Bogyó volt az utolsó bölényszerű állat a bölényházban, de ő is csak kafferbivaly volt. Miután megölte hitvesét, kiderült, nem bír egyedül élni, búskomor lett, napokig nem evett, olvasatlanul dobta vissza a Népszabadságot, úgyhogy gondozói új nőstényt szereztek neki, de ő azt is lemészárolta. Majd újabb nőstény, és újabb gyilkosság, és ez így mehetett volna tovább a végtelenségig, ha a szakirodalom nem említi, hogy a bakkecskék jól kijönnek a nehéz természetű, ám társakat igénylő állatokkal. Egy kecske lett Bogyó új karámtársa, kapcsolatuk nem volt ugyan felhőtlen, de legalább nem bizonyult végzetesnek. Igaz, egyszer a látogatók között találkoztam a titokzatos kecskebakkal, aki éppen megpróbált észrevétlenül az óvodások közé vegyülni, de ápolói visszakísérték a dühöngő bivalyhoz. Bogyó végül is tisztázatlan okokból pusztult el, át akarták vinni egy másik kifutóba, de a leszedált állat már nem ébredt fel az altatásból.

Az átlag (erdélyi) magyar ember többnyire bazi nagy necceket cipelve megy fel Bukarestbe, de csak akkor indul el otthonról, ha már nagyon muszáj. Az átlag (erdélyi) magyar inkább otthon ül, és anyázik nagyon, mert a kábelen jövő hat égi magyar mellett mégis a románegyre fanyalodik este kilenckor, bunaseara, mondja a szpíker, jön a meccsek meccse.

Szombaton hosszú idő után újra horgászni mentünk régi barátommal, dr. I.-vel. Izgalmas nap volt. Először vérszívó férgek támadtak ránk Újpesten, aztán a politoxikomán boncolóorvos fogott két hatalmas kárászt, talált egy kvarcórát, és kis híján összeismertetett a jászárokszállási alvilággal.

"1974-ben voltam kegyes napvilágot látni Esztergom városában. Ezt követően -mivelhogy látták bennem a jövőt - elhatározták, hogy ha meghalok, kitömetnek, de legalábbis fejjel lefelé temetnek el, ne tudjam magam kikaparni. Három-három év bölcsőde és óvoda után, már Dunaújvárosban felvettek egy patinás, a felső tízezernek fenntartott intézménybe, a Kőrösi Csoma Sándor iskolába. Rendkívüli előmenetel után - tizenegy tárgyból kilenc kettes és két hármas - az épületkivitelezői hivatást választottam."

Ha június eleje, akkor MIÉP-tüntetés a budai Várban. Trianon hetvenkilenc éve, kerek szám, emlékezzünk, magyar testvérek. A várbuszon már alakul a hangulat, összeszorulunk, akár Bayer Zsolt torka a kántorhangversenyen, de a testvériség miatt még összébb húzódunk. "Zsidó békávé", mondja valaki, alapjáraton vagyunk, többek szerint a BKV szántszándékkal indítja ritkán a járatokat, nehogy már odaérjünk időben. De azért odaérünk.

Amikor már a viszonylag könnyen értékesíthető műszaki cikkektől megszabadultunk a sarki orvgazdánál, és a könyvek is szépen bevándoroltak az antikváriumba, nem beszélve a felesleges ruhákról, cédékről és egyebekről, hát bizony akkor sorra kerülnek a bútorok, melyek funkciójukat vesztve ilyentájt pusztán szimbolikus izék, szóval olyan felesleges dolgok (hülye mondat, majdnem beleizéltem).

Izraelnek mára megkönyörül a Nap, feljön, borzongva letekint az alanti visszásságokra a Hold, és sebtiben tovaiszkol; mi pedig, ha megértük, mi mást tehetnénk, mint bevetjük magunkat az élet nekilóduló forgatagába, az izgató csípőjükön (helyettünk) öles gépfegyvert ringató lányok, a szálkásszőrű dobermanjukat és nem kevésbé szálkásszőrű hitvesüket sétáltató delnők, a sors feneketlen kútjának káváján hászid technóra imbolygó jesivabóherek s a többiek, fehérek, feketék, sárgák, meghatározhatatlan bőrszínűek közé, akik -sorrendben - oroszul, ivritül, spanyolul, angolul és maguk se tudják, milyen nyelven teszik közzé mondandójukat. Tegyük ezt a világ legkisebb nagyvárosában, Tel-Avivban vagy akár a racionális szellem számára csak üggyel-bajjal megközelíthető Jeruzsálemben, a következmények afelől mindenképp biztosítják az ide látogatót, hogy érdemes volt élve születnie. Ez persze így nem igaz, de jólesik hallani.

A Mir utódjának szánt Nemzetközi űrállomás építését csak a Nemzeti Színházéhoz hasonlítható szerencsétlenkedés kíséri, csakhogy dollárban. A projekt becsült költsége az eredetileg tervezett hétmilliárd több mint tízszeresére emelkedett az elmúlt tíz év során, de még mindig gyarapodik a mértékegységek, valamint a kommunikációs és navigációs technológiák inkompatibilitásából adódó problémák száma. A kulturális különbségekről nem is beszélve: a helyzetet jól illusztrálja, hogy a jelenleg az új állomáson parkoló Discovery űrrepülőgép legénységének orosz tagját kísérő posztszovjet űrfőnököt Floridában vád alá helyezték, mert csontrészegen megverte a segítségére siető mentősöket.