Bútorok nélkül élni olyan, a szabadság alapfoka. A Vámház körúton béreltem egy lakást, amiben csak egy hatalmas tükör volt és egy vécécsésze, amikor erre az alapigazságra ráébredtem szó szerint, mivel botrányos körülmények között megszabadulva klinikailag tesztelt elmebeteg ágyasomtól, hónapok óta végre először hajthattam le fejem egyedül.
A viszonylag puritánnak nevezhető berendezést korántsem enyhítette a magammal hozott néhány használati tárgy, úgymint egy darab rövidre vágott szívószál, egy bőrdzseki, egy Chandler-könyv (A kicsi nővér), valamint az elmaradhatatlan fogkefe, amit könyvjelzőként használtam elsősorban.
A bútorok hiánya idővel szinte fel sem tűnik, mivel a dzseki kiválóan funkcionál párnaként, majd hűvös éjszakákon alattomosan átvedlik takaróvá, ilyenkor a fejet a könyvön lehet nyugtatni, vagy a fogkefén, de az macerásabb. Szerencsére ezekben a helyzetekben nincs mit tárolni az egyébként erre szakosodott és hiányzó bútorokban, mondjuk egy szekrénydíler megjelenése kimondottan kacajkeltő, de a fotelügynökök sem járnak sikerrel, mivel a bútor nélküli lét egy idő után szenvedéllyé válik, ilyeténképpen néhány hét után kialakul a bútornélküliség überfílingje, amikor a delikvens - tehát speciel én - elkezdi lenézni, sőt megvetni azokat, akik bútorok között élnek.
Idővel persze óhatatlanul felmerülnek olyan igények, melyek csillapítására első blikkre a bútor tűnik a legmegfelelőbb megoldásnak, ezeket azonban könnyű áthidalni. A nejlonzacskóban tartott ruhadarabok szinte már közhelyszámba mennek, de például kitűnően lehet a lehajtott vécéfedélről enni vagy az ablakpárkányon könyveket tárolni. A mosás utáni teregetésnek kiváló színhelye a kinyitott ablak kerete, de egy ismerősöm például megtanult úgy aludni a sarokban, hogy még a kabátját sem vette le, ami ezenképp egyszerre szolgált párnaként és takaróként.
Persze ezek a megoldások nem kifejezetten családbarátok, tehát kiskorú gyermek esetén érdemes beszerezni legalább egy hűtőszekrények szállítására alkalmazott papundeklidobozt, amiben a gyermek egyrészt biztonságban, másrészt viszonylag izoláltan elvan, míg feleségünk a bojleren melegíti a lencsefőzelék-konzervet.
Amennyiben azonban a sokadikának nevezett jelenség egyszer véget ér (soha nem ér véget), az elsők között érdemes beszerezni az ágy nevű bútordarabot, ami jelentősen megkönnyíti az életet, hogy most egyébről ne is beszéljek. Ágy alatt persze most azt a dolgot értem, ami szivacsból van és lapos, bárcsak meghalhatnék, jó étvágyat kívánok.
Para-Kovács Imre
