Térbaj (A bútorokról és egyéb hívságokról)

  • Para-Kovács Imre
  • 1999. június 3.

Lokál

Amikor már a viszonylag könnyen értékesíthető műszaki cikkektől megszabadultunk a sarki orvgazdánál, és a könyvek is szépen bevándoroltak az antikváriumba, nem beszélve a felesleges ruhákról, cédékről és egyebekről, hát bizony akkor sorra kerülnek a bútorok, melyek funkciójukat vesztve ilyentájt pusztán szimbolikus izék, szóval olyan felesleges dolgok (hülye mondat, majdnem beleizéltem).
Amikor már a viszonylag könnyen értékesíthető műszaki cikkektől megszabadultunk a sarki orvgazdánál, és a könyvek is szépen bevándoroltak az antikváriumba, nem beszélve a felesleges ruhákról, cédékről és egyebekről, hát bizony akkor sorra kerülnek a bútorok, melyek funkciójukat vesztve ilyentájt pusztán szimbolikus izék, szóval olyan felesleges dolgok (hülye mondat, majdnem beleizéltem).

Bútorok nélkül élni olyan, a szabadság alapfoka. A Vámház körúton béreltem egy lakást, amiben csak egy hatalmas tükör volt és egy vécécsésze, amikor erre az alapigazságra ráébredtem szó szerint, mivel botrányos körülmények között megszabadulva klinikailag tesztelt elmebeteg ágyasomtól, hónapok óta végre először hajthattam le fejem egyedül.

A viszonylag puritánnak nevezhető berendezést korántsem enyhítette a magammal hozott néhány használati tárgy, úgymint egy darab rövidre vágott szívószál, egy bőrdzseki, egy Chandler-könyv (A kicsi nővér), valamint az elmaradhatatlan fogkefe, amit könyvjelzőként használtam elsősorban.

A bútorok hiánya idővel szinte fel sem tűnik, mivel a dzseki kiválóan funkcionál párnaként, majd hűvös éjszakákon alattomosan átvedlik takaróvá, ilyenkor a fejet a könyvön lehet nyugtatni, vagy a fogkefén, de az macerásabb. Szerencsére ezekben a helyzetekben nincs mit tárolni az egyébként erre szakosodott és hiányzó bútorokban, mondjuk egy szekrénydíler megjelenése kimondottan kacajkeltő, de a fotelügynökök sem járnak sikerrel, mivel a bútor nélküli lét egy idő után szenvedéllyé válik, ilyeténképpen néhány hét után kialakul a bútornélküliség überfílingje, amikor a delikvens - tehát speciel én - elkezdi lenézni, sőt megvetni azokat, akik bútorok között élnek.

Idővel persze óhatatlanul felmerülnek olyan igények, melyek csillapítására első blikkre a bútor tűnik a legmegfelelőbb megoldásnak, ezeket azonban könnyű áthidalni. A nejlonzacskóban tartott ruhadarabok szinte már közhelyszámba mennek, de például kitűnően lehet a lehajtott vécéfedélről enni vagy az ablakpárkányon könyveket tárolni. A mosás utáni teregetésnek kiváló színhelye a kinyitott ablak kerete, de egy ismerősöm például megtanult úgy aludni a sarokban, hogy még a kabátját sem vette le, ami ezenképp egyszerre szolgált párnaként és takaróként.

Persze ezek a megoldások nem kifejezetten családbarátok, tehát kiskorú gyermek esetén érdemes beszerezni legalább egy hűtőszekrények szállítására alkalmazott papundeklidobozt, amiben a gyermek egyrészt biztonságban, másrészt viszonylag izoláltan elvan, míg feleségünk a bojleren melegíti a lencsefőzelék-konzervet.

Amennyiben azonban a sokadikának nevezett jelenség egyszer véget ér (soha nem ér véget), az elsők között érdemes beszerezni az ágy nevű bútordarabot, ami jelentősen megkönnyíti az életet, hogy most egyébről ne is beszéljek. Ágy alatt persze most azt a dolgot értem, ami szivacsból van és lapos, bárcsak meghalhatnék, jó étvágyat kívánok.

Para-Kovács Imre

Figyelmébe ajánljuk

A falnak is szeme van

Túlzás lenne azt állítani, hogy a Radiohead különösebben sok vidámságot csalt volna az arcunkra, épp ezért furcsa a némiképp utódzenekarának tekinthető The Smile névválasztása.

Mélyen tisztelt publikum!

  • - turcsányi -

„Vándorcirkuszos szeretnék lenni, hóban-esőben a cirkusszal menni…” – köszöntötte az új évtizedet 1970-ben Karda Beáta.

Szabó, baka, kém

Hogyan válhatott a II. világháború kulcsfontosságú alakjává egy divattervező? Miért hízelegtek nagy hatalmú német vezetők egy töpörödött francia nőnek?

Elfordított arccal

  • SzSz

Hosszú percekig kitartott, éjfekete vászonnal indulunk, amelyet hirtelen vált fel az idilli kép: családi délután a folyóparton, a madárcsicsergést csak a játék és hancúrozás hangjai szakítják meg. Jonathan Glazer filmjében ugyanis a sötétség és a fényesség a szó szoros értelmében egymás szomszédságában honol.

Fejjel a falnak

A rasszizmus mindig újratermelődik, és már csak emiatt is elemi érdekünk, hogy újra és újra elővegyük a tiszaeszlári történetet, és beszéljünk róla.

A jelmez hatalma

A zalaegerszegi színház minden évadban műsorra tűz egy kötelező olvasmányból készült előadást; az idén a Tartuffe-öt a színház színművésze, Farkas Ignác állította színpadra.

Boldogan éltek, míg

Három, fehér menyasszonyi ruhába öltöztetett próbababa tájol minket a lépcsőfordulóban, körülöttük papírból kivágott virágok és levelek, mintha egy kicsit sután berendezett menyasszonyi szalon kirakatát látnánk.

A nem haszonelvű szeretet

Ennél abszurdabb és szerencsétlenebb szituációt nehezen lehetett volna elképzelni, erre tessék. A Kossuth rádión ugyanis épp Balog Zoltán mondta el a reggeli imát aznap, amikor egész mást kellett volna mondania.

A szomorú bohóc

  • Domsa Zsófia

Hjalmar Bergman a svéd próza és dráma egyik klasszikusa. A történetcsokor első darabjában egy svéd vidéki kisvárosban járunk, a múlt század elején, a szerző legjobban sikerült elbeszéléseinek idején. Bergman a realizmust fantasztikummal, a vígjátékot mély tragédiával vegyítő írásmód mestere. A Nagymama és az Úristen egy matriarcha életét és elmúlását, egy társadalom átrendeződését tárja elénk.

Az utolsók

Már az első magyarázkodásuk is átlátszó és röhejes volt: az tudniillik, hogy Svédország NATO-tagsága miatt „vita van” a kormány és a Fidesz-frakció között. Volt ám ilyen vita Finnország ügyében is! Aztán amikor Törökország, amellyel a baráti magyar kormány együtt mozgott a két ország tagságának a blokkolásában, bejelentette, hogy a finnek részükről jöhetnek, Orbán is meggondolta magát.