Tavaly januárban Harry, Sussex hercege, az Anglia szerte imádott Diana hercegné kisebbik fia és a felesége, a korábban színésznőként ismert Meghan Markle úgy döntöttek, hogy visszavonulnak uralkodói tevékenységüktől és anyagilag is függetlenednek a monarchiától. Bár bejelentésükben nem említették, hogy mi állt a „Megxit”-nek keresztelt kiválás hátterében, a találgatások hamar megindultak arról, hogy Harry herceg a családját akarja megvédeni a híresen kegyetlen brit bulvársajtótól, mely Meghant a kezdetektől fogva módfelett ellenségesen kezelte.
A Sussexek előbb Kanadába, majd Kaliforniába költöztek. A lezárás időszakát pedig arra használták, hogy branding ügynökségek segítségével a sussexi hercegi címet „Royal Sussex” védjegyzett márkává fejlesszék, és a Netflix és más médiacégek számára is értékes médiatartalom-szolgáltatóvá váljanak. A pár tehát hozzálátott a királyi apanázs elmaradásával szükségessé váló új bevételi források biztosításához.
A kis herceg bőre
Az ügy világszerte nagy figyelemmel kísért újabb fejezetében a sussexi herceg és hercegné exkluzív interjúban meséltek Oprah Winfreynek a királyi családhoz fűzódő viszonyukról. A televíziós beszélgetésből végre megismerhette a közvélemény az elmúlt évek eseményeit a hercegi pár szemszögéből is. Meghan beszélt az őt érő médiatámadásokról, s ezek rasszista hátteréről, illetve a depressziójáról, amelyet a folyamatos bulvárkritika és a királyi család közömbössége miatt érzett. Az interjú tán legszenzációsabb fordulata az volt, amikor a pár elmondta, hogy a család egyik tagja Meghan és Harry első gyermeke, Archie születése előtt azt találgatta, hogy vajon mennyire lesz sötét a baba bőre és ennek tulajdonítják azt is, hogy Archie nem viselheti az őt megillető hercegi címet.
A herceg és hercegné ezzel együtt is többször hangsúlyozták, hogy a királyi család és a család ügyeit működtető intézményrendszer nem azonos, és megszólalásukkal nem egyes családtagokat, hanem a „Cég”-ként is emlegetett intézményrendszert szeretnék kritizálni.
Az interjúra II. Erzsébet egy nagyjából semmitmondó közleményben reagált, kijelentette, hogy „az [Meghan és Harry által] említett problémák, különösen a rasszizmust illetően aggályosak. Bár a felek bizonyos dolgokban máshogy emlékeznek a történtekre, a kérdést nagyon komolyan veszi a királyi család, és felül fogja vizsgálni.” Vilmos herceg már sokkal kevésbé rejtette véka alá a véleményét, ő néhány nappal az interjú után egy iskolai rendezvényen, ahol a feleségével, Katalin hercegnével vett részt, az újságírók kérdésére azt válaszolta, „mi nem vagyunk rasszista család.”
A Society of Editors, ez a nagyjából 400 brit médiaszervezetet képviselő fórum közleményében megalapozatlannak és „elfogadhatatlannak” nevezte a hercegné sajtót illető vádjait, különös tekintettel a rasszizmusra. Viszont a SoE több mint 160 színesbőrű tagja, újságírók és egyes újságok szerkesztői nyílt levélben utasították el a közleményt, amely „szándékosan szemet huny nem csak Meghan, hanem más etnikai kisebbségek hátrányos megkülönböztetése felett is”. Charlene White, az ITV bemondónője, aki idén a SoE díjátadójának házigazdája lett volna, visszamondta a felkérést, és azt üzente a SoE-nek „Legjobb lesz, ha máshol kerestek házigazdát a díjátadóra. Keressetek valaki olyat, aki egyetért veletek abban, hogy a brit sajtó az egyetlen olyan intézmény az országban, amely teljesen mentes a rasszizmustól.” A botrány végül Ian Murray, a SoE elnökének lemondásához vezetett.
A régi és az új
Az interjú – Meghan minden korábbi húzásához hasonlóan – megosztja a brit közvéleményt. Az egyik oldalon állnak azok, akik soha nem nézték igazán jó szemmel, hogy egy amerikai, színesbőrű, elvált korábbi színésznő és aktivista beházasodik a királyi családba, a másikon pedig azok, akik szeretnék, ha a királyi család jobban hasonlítana arra a multikulturális országra, amelyet szerintük szimbolizálni hivatottak. A közvéleménykutatások azt mutatják, hogy ez a két csoport leginkább életkor alapján válik szét.
Mégis mi okozhatja ezt a generációs szakadékot a brit társadalomban? Generációs különbségekről beszélni persze mindig egy kicsit megtévesztő és magával von sok általánosítást. A fehér britek medián életkora 41 év, a feketéké 30, a kevert etnikumúaké pedig mindössze 18 – vagyis a fiatalok között jóval magasabb a színesbőrűek aránya, mint az idősebb generációkban. A másik kardinális kérdés a vagyon. A 65 év felettiek háromnegyede ingatlantulajdonos, míg a fiatalabb korosztályokban egyre többen bérlők. Míg 30 éve az egyetemi tandíjak még kevesebb, mint 1000 fontba kerültek, mára már több mint 9000 fontot kell fizetniük évente a brit egyetemistáknak, amit sokan hitelből finanszíroznak. Általánosságban elmondható, hogy a brit fiatalok sokkal nagyobb arányban színesbőrűek, eladósodottak és elégedetlenek a rendszerrel, mint idősebb és átlagosan fehérebb honfitársaik. Ez a nyugodtan mondhatjuk, hogy minden ízében multikulturális generáció jóval érzékenyebb a rasszizmus kevésbé nyilvánvaló megnyilvánulásaira, hisz saját maguk, barátaik, ismerőseik is számtalanszor tapasztalták. Ugyanakkor kritikusabbak az adófizetők pénzéből élő és archaikus értékeket képviselő királyi családdal szemben is, bár a monarchia-ellenesség ezzel együtt sem gyakori, a 25 év alattiak mindössze egynegyedét jellemzi.
A hatásvadász szalagcímekkel ellentétben szikrányit sem valószínű, hogy az interjú alapjaiban rengetné meg a monarchiát. Diana hercegnő és Meghan Markle történetében (homlokegyenest ellenkező származásuk ellenére is) sok hasonlóságot fel lehet fedezni, ezeknek a sorát bővíti most az is, hogy mindketten a televízióban tálaltak ki a királyi családról. Diana 1995-ben a Panorama című műsorban a mostaniakhoz hasonló problémákat említett; ő is a monarchia hajlíthatatlan intézményrendszeréről beszélt, és arról, hogy a család külvilág felé sugárzott imázsa fontosabb volt, mint tagjainak jólléte. Az ő interjúja is kavart egy nagyobbacska vihart, de a monarchia népszerűsége akkor sem csökkent. Ez persze jórészt annak köszönhető, hogy az intézményt sokan kötik össze Erzsébet királynő személyével, s ő még mindig hallatlanul népszerű – róla Meghan sem szólt egy rossz szót sem, sőt, külön kiemelte, hogy a királynő mindig nagyon kedves volt vele.
Lelépett fakó lován
Ugyan Harry és Meghan igyekeztek nem nevükön nevezni a királyi család tagjait és minimalizálni a személyeskedést, egy talk showban kiteregetni a családi szennyest sosem ildomos. Bármilyen okosan fogalmazták is meg mondandójukat, az egy éve lappangó (de nyilvánosan soha nem indokolt) személyes konfliktus ezzel nyilvános szakítássá vált.
Hogy a történelem ismétli önmagát, az ezzel az üggyel kapcsolatban már sokszor elhangzott, de a legérdekesebb párhuzamot talán nem is Diana és a Sussexek interjúja, hanem a Sussexek kaliforniai és a trónról lemondott VIII. Eduárd (II. Erzsébet nagybátyja) és felesége, az elvált amerikai Wallis Simpson franciaországi önkéntes száműzetése között vonhatjuk. Eduárd és Wallis a brit és a francia kormány juttatásaiból, memoárokból és a brit királyi család öltözködéséről írt könyveiből élt, míg Harry és Meghan a Netflixszel és a hercegnőkről és szőke hercegről sokat tudó Disney-vel kötött szerződéseikből és celeb státuszukból élhetnek meg.
