A lónak a…

  • Kálmán C. György
  • 2012. június 29.

Első változat

Nem kell röhögni, gonosz olvasó, tulajdonképpen rendben van ez.

A jó állam elősegíti a jó kormányzást, amelynek viszont kutya kötelessége gondoskodni a jó gazdálkodásról. Nem lehet, hogy különféle vagyonelemek és értékes javak összeírás nélkül, gazdátlanul hányódjanak a legkülönbözőbb szférákban, a kormányzat ne tudjon semmit sem a hasznosítás, sem az esetleges visszaélések körülményeiről. Hogy ne adj’ isten egyesek saját zsebre aknázzák ki a nemzet felhalmozott erőforrásait, míg másutt fájó hiány mutatkozik, és a kórházigazgatók beadványokkal bombázzák (joggal!) a (jó) kormányt.

Hogy: Lovat! Lovat! Kórházomat egy lóért!

Mert – ezt a fenti linket megnyitni lusta olvasónak mondom – „az Emberi Erőforrások Minisztériumának Költségvetési Főosztálya elrendelte a lovak megszámlálását a kórházakban”, és jól tette, jó okkal tette. Megszámlálhatatlan – de főleg: megszámlálatlan – értékes forrás van a kultúra, oktatás és egészségügy területén, amelyek számbavétele és az anyagi potenciál mozgósítása prominens nemzeti érdek. És a jó kormányzás nem állhat meg ezen a ponton. Mindannyian tudjuk, hogy a szárnyasállomány egy része a közoktatási (sőt felsőoktatási) intézmények területén található, ezer számmal kötődnek mintegy a közneveléshez. Várható – hamarost – főosztályvezetői rendelet, amelynek értelmében minden iskolaigazgató és rektor köteles számot adni az intézménye területén fellelhető baromfik számáról és fajtájáról (a kacsa-liba-baromfi megkülönböztetés kötelező, ám a nemek szerinti felsorolás nem, és a kendermagos, japáni stb. fajták jelzésétől a főosztály ugyancsak eltekint).

Lássuk tisztán, mivel rendelkezünk, csak így lehet rendesen gazdálkodni.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.