A lónak a…

  • Kálmán C. György
  • 2012. június 29.

Első változat

Nem kell röhögni, gonosz olvasó, tulajdonképpen rendben van ez.

A jó állam elősegíti a jó kormányzást, amelynek viszont kutya kötelessége gondoskodni a jó gazdálkodásról. Nem lehet, hogy különféle vagyonelemek és értékes javak összeírás nélkül, gazdátlanul hányódjanak a legkülönbözőbb szférákban, a kormányzat ne tudjon semmit sem a hasznosítás, sem az esetleges visszaélések körülményeiről. Hogy ne adj’ isten egyesek saját zsebre aknázzák ki a nemzet felhalmozott erőforrásait, míg másutt fájó hiány mutatkozik, és a kórházigazgatók beadványokkal bombázzák (joggal!) a (jó) kormányt.

Hogy: Lovat! Lovat! Kórházomat egy lóért!

Mert – ezt a fenti linket megnyitni lusta olvasónak mondom – „az Emberi Erőforrások Minisztériumának Költségvetési Főosztálya elrendelte a lovak megszámlálását a kórházakban”, és jól tette, jó okkal tette. Megszámlálhatatlan – de főleg: megszámlálatlan – értékes forrás van a kultúra, oktatás és egészségügy területén, amelyek számbavétele és az anyagi potenciál mozgósítása prominens nemzeti érdek. És a jó kormányzás nem állhat meg ezen a ponton. Mindannyian tudjuk, hogy a szárnyasállomány egy része a közoktatási (sőt felsőoktatási) intézmények területén található, ezer számmal kötődnek mintegy a közneveléshez. Várható – hamarost – főosztályvezetői rendelet, amelynek értelmében minden iskolaigazgató és rektor köteles számot adni az intézménye területén fellelhető baromfik számáról és fajtájáról (a kacsa-liba-baromfi megkülönböztetés kötelező, ám a nemek szerinti felsorolás nem, és a kendermagos, japáni stb. fajták jelzésétől a főosztály ugyancsak eltekint).

Lássuk tisztán, mivel rendelkezünk, csak így lehet rendesen gazdálkodni.

Neked ajánljuk