Baki

  • Kálmán C. György
  • 2015. december 28.

Első változat

Újabban többen meglepődtek azon, hogy a kormány és szóvivői elkezdték újra használni az „alkotmány” szót. Bakira gyanakszanak – nem az.

Amióta a kormány visszavágott az Ákostól a támogatását megvonó gonosz M-Telekomnak, a kormánnyal kevésbé rokonszenvező sajtó azon vihorászik, csodálkozik, töpreng vagy háborog, hogy vajon az ez ügyben megszólalók hogyan használhatják az „alkotmányellenes” kifejezést. Hogy lehet az, hogy az „alkotmányra”, „az alkotmány rendelkezéseinek megsértésére” és effélére hivatkoznak – függetlenül attól, hogy a nagyvállalat ellene ment-e bármilyen rendeletnek, törvénynek vagy jogszabálynak. Hát hogyan is vehetik a szájukra az „alkotmány” szót, mikor ebben az országban már több mint négy éve „alaptörvény” van? Micsoda szarvashiba.

false

 

Fotó: Orbán Viktor Facebook-oldala

És persze a kormánnyal kevésbé rokonszenvezők ugranak. A kormánypárt(ok) kommunikációs gépezete olajozottan szokott működni, ritkán lehet kis hibákra lelni (amikre azonnal készen szokott lenni a magyarázat), rá kell mutatni ezekre, a résbe pajszert dugni, legalább egy darabig (amíg az erre fogékony közönség figyelme fenntartható) rászállni a dologra, rá is kérdezni, piszkálni. Ezzel mintha most nemigen tudnának mit kezdeni. Értetlenkednek, furcsállkodnak.

Kinek a szájából hangzott el először? És miért? Központi iniciatíva volt, vagy egy véletlen elszólás ismételgetése? Ki a felelős a bakiért?

De hát nem baki. Nem hiba, hanem a rendszer része.

Az „alkotmánynak” nevezett alkotmány, amelyik 2011-ig érvényben volt, sokunknak nem volt a szívünk csücske, de komoly baj nem volt vele; különösen ahhoz az agyrémhez képest, amit immár „alaptörvénynek” hívtak, és amely kizárólag a Fidesz elképzeléseit, értékrendjét és fogalmazási készségét tükrözte. Ugyanakkor persze megtörtént a szóhasználat azonnali és erőteljes megváltoztatása: ettől kezdve csakis az alaptörvény szót használták, az alkotmányt még véletlenül sem. Lehet, hogy az lett volna a cél, hogy „a zemberek” megszeressék és széltében-hosszában használják ezt a szót, hogy természetes legyen, a vérükké váljon mintegy, eszükbe se jusson a (régi) alkotmány kifejezést a szájukra venni. Viszont hagytak egy kiutat: szemben annyi más szóval (és azzal, amit ezek a szavak jelölnek), nem indult vad lejárató-hiteltelenítő kampány az alkotmány ellen; nem hallhattunk „bukott”, „zavaros” vagy „pártállami” alkotmányról, a „baloldal” vagy a „liberálisok” alkotmányáról, efféléről. Az még csak hagyján, hogy ennek nem is lett volna semmilyen alapja (ez nemigen szokta érdekelni a fideszes propagandagépezetet), de nyilván úgy gondolták, hogy elenyészik a szó magától, meg talán jól is jön egyszer.

Hát – most jól jött.

Most újra lehet alkotmányról beszélni, mert már senki nem hiszi, hogy az alaptörvény előtti kódexről van szó, viszont mivel az új kifejezés mégsem lett olyan diadalmenet, érdemes a bevett és némi tiszteletnyomokat még mindig megőrző szót használni. Sőt – még valamit nyerni is lehet ezzel a váratlan cserével, mert nemcsak rávetül az új „alkotmányra” (alaptörvényre) valamicske a régi dicsfényből, de leszereli a vadonatúj csinálmány, a gyökértelenség, a fideszesség képzettársításait, nem rögtön az jut mindenkinek az eszébe, hogy a „nemzeti együttműködés rendszeréhez” (meg „az alaptörvény asztalához”, a Kerényi rendelte festményekhez, ilyesmihez) kösse a szót. Ideiglenesen zavarba is hozza azokat, akik olykor elmondják, hogy alkotmány kellene alaptörvény helyett, okoz egy kis zűrzavart, magyarázkodásra kényszeríti azokat, akik szerint a (régi) alkotmány még mindig sokkal jobb (és javíthatóbb) volt, mint az „új” (ami nem is alkotmány).

Szóval: semmiképpen nem véletlen és nem baki ez a váratlan szóhasználat: bekebelező hadművelet, egy régi (és – azt hittük – lomtárba utasított) szó újrahasznosítása, új értelemben. Vagy gondosan előkészítették, vagy csak kapóra jött, hogy korábban nem diszkvalifikálták. Ne becsüljük alá a Fidesz kommunikációs csapatát.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.