Csend

  • Kálmán C. György
  • 2013. június 7.

Első változat

Annak idején, a Kádár-rendszerben az a hír járta, hogy a frissen kinevezett művelődési minisztert alig pár nap elteltével úgy kellett kihúzni a miniszterelnöki dolgozószoba szőnyege alól, ahonnan egyenesen a zárt osztályra szállították, és kellő idő elteltével azután bejelentették, hogy egészségi állapota megrendült stb., új miniszter lesz.

Nemigen hinném, hogy Klinghammer István hasonló sorsra jutott volna, őt keményebb fából faragták, nem roppan össze a nehézségek alatt. Az viszont tény, hogy viharos belépője után (amiről volt szerencsém megemlékezni) feltűnően visszahúzódóvá vált, alig van hír róla, és nem szórakoztatja a nagyérdeműt szegény Bárdy György Gugyerák-monológjainak remixeivel. Sőt: még Hoffmann Rózsa is (magához képest) feltűnően halk szavúvá vált, legfeljebb hetente (és nem naponta) borítja ki az érzékenyebb lelkületű hírolvasókat. Arra még telt a magas minisztériumnak, hogy rögtön a vasárnapi pedagógustüntetés után elképesztő nyilatkozattal álljon elő, de szócsatába nem bocsátkozott, inkább mélyen hallgatott.

Olyan csend kezd lenni az Emmi környékén, hogy már-már belesüketülünk. Balog Zoltán ül egy sarokban, és szokásos mosolyával frissen kapott német kitüntetését gusztálja; Szócska Miklós talán már nem is létezik, egy pókhálós fészerben, a rozsdás szögre akasztva várakozik.

Még annyi történt – de ez is a hallgatáshoz tartozik –, hogy a minisztérium – ígérete ellenére – csak valami ismeretlen nímandokat küldött volna (a sajtó kizárásával tartandó) tárgyalásra a Hallgatói Hálózattal. A tárgyalóasztalok, amelyeknél a megoldások születnek, körülületlenek maradtak, persze – jobb a nyugi, csend, nyugalom.

Lehet, hogy erre miniszteri utasítás van – fiúk-lányok, most egy darabig altassuk a dolgokat, csak csendesen, a háttérben komoly munka legyen, de csak szépen, titokzatosan mosolyogni, nyilatkozat, háborúság semmi, értve vagyok? Vagy lehet az is (erősen kontrafaktuális változat, tekintve, hogy racionalitást, előrelátást és megfontolást feltételez), hogy a jövőjükre gondolnak derék vezetőink, nem szeretnék túl korán lejáratni magukat, lám, szegény Szőcs Géza… meg szegény L. Simon… Jobb meghúzódni, szürkévé válni, a fal mellett közlekedni.

Van egy harmadik változat is: a bizalom a körülmények nyomásában és az idő hatalmában. Gondoljunk csak bele: itt a június, trianonozás, árvíz és vége az iskolának, a felsőoktatásban is gyorsan lezajlik az a vizsgaidőszak, aztán mindenki szétspriccel. A felvételi legfeljebb múló kellemetlenség, a lényegen úgyis túlvagyunk. Szeptember? Beletelik egy ideig, amíg a diákok belerázódnak, rájönnek, mi minden változott, mely tanárok hiányoznak, mit kell másképp csinálni – amíg rácsodálkoznak, beletanulnak, összeszedik magukat, már a nyakunkon a november, félév vége, tanulni kell, vizsgaidőszak, a gimiseknél a jegyeket lezárják… Hideg is van, jön a szent karácsony. Utána meg minden a választásokról szól majd, ha februárra kialusszák magukat, már csak pár hónapot kell kihúzni, erre tartjuk az Árpit meg a többieket, bőven meglesznek addigra a drogos szálak, ilyen anarchista összeesküvés-izék, találunk majd fegyvereket is, meg liliomtiprás, fajtalankodás, csempészet, Bajnai.

Aztán megint mi jövünk.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.