épszórakoztatás

  • Kálmán C. György
  • 2014. március 13.

Első változat

Vlagyimir Zsirinovszkij száműzné az orosz nyelv egy hangját (és a neki megfelelő betűt) anyanyelvéből. Vicces, de mi sem vagyunk alábbvalók.

Azt nem hiszem, hogy szántszándékkal csinálnák, mert úgy nem jönne össze.

De úgy látszik, ilyen a klíma, vagy valahogy kitermelődik, meg igény is van rá – a diktatúra felé hajló keleti birodalmakban pedig, úgy látszik, sokkal inkább így van ez, mint a világ nyugati felén. A minap például azt olvasom, hogy az orosz parlamentben, a dumában Vlagyimir Zsirinovszkij egy hang ellen kelt ki igen élesen. Éspedig az orosz nyelv egyik fonémája (s ennek megfelelően az orosz ábécé egyik betűjele), a „jerü” (vagyis a palatális i) a képviselő támadásának célpontja (erről alaposabban ír a Nyest is). A (téves) kiindulópont az, hogy efféle hang sehol Európában nem fordul elő, s így – ahelyett, hogy védendő, büszkeségre okot adó russzisztikumnak tekintené – kiűzné az orosz nyelvből, mint barbár mongol hordák állatias és ocsmány hangadásának szennyes emlékét.

Zsirinovszkij

Zsirinovszkij

 

A nagy orosz nyelvstratéga, akinek úttörő munkásságát minden bizonnyal a nemsokára fölálló Magyar Nyelvstratégiai Intézet is tanulmányozni fogja, része immár az orosz népszórakoztatói hálózatnak. Kellenek az efféle figurák mindenütt, ahol a gazdaság, khm, nincs fényes állapotban, viszont az egyeduralom nyomasztólag hat a társadalomra, ahol eluralkodik a háborús retorika (és esetleg az igazi háború sincs nagyon távol). Mutasson egy ilyet az úgynevezett művelt Nyugat! Hol vannak ezek futóbolond-felhozatalból, buggyantkitermelésből?

És mi, magyarok sem vagyunk alábbvalók.

Torgyán József neve már kezd elhalványulni, Bogár László sosem volt elég közismert, Szaniszló Ferenc nem gyakorló politikus. De itt van a piros popsipöttyös és ősmagyar agysebészetes volt gazdasági miniszter, jelenlegi jegybankelnök – nehéz felülmúlni. A róla szóló (igencsak bennfentes) könyv tanúsága szerint kikotyogta (vagy szándékosan szivárogtatta ki?) a magyar valuta sorsát érintő egyik legfontosabb államtitkot, ráadásul szentül meg volt győződve arról, hogy rendkívüli ravaszságával leleplezte a gaz ármányt, vagyis azt, hogy „a nagy nemzetközi befektető csoportok életveszélyes támadást indítottak Magyarország ellen”.

Felülmúlhatatlan.

Ezek a nagyszerű nevettetők a bohóc és a légtornász funkcióját ötvözik: puszta jelenlétük, egy-két megnyilvánulásuk már magában is mulattató, egyúttal életveszélyes egyensúlyozásba fognak az elmegyógyintézet, a börtön és a legmagasabb politikai szféra között. Jaj, lepottyannak-e? És hová? Tudjuk, persze, hogy nagyon ügyesek, legfeljebb még feljebb eshetnek, de jó kicsit borzongani is a nagy nevetés közepette.

Remekül elvagyunk, izgulunk és a térdünket csapkodjuk, hajrá, magyarok.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.