Rangkór

  • Kálmán C. György
  • 2014. március 7.

Első változat

A rangkórság kettőn áll: aki címet-rangot akar szerezni, és aki ezt komoly képpel, nagy tisztelettel el is fogadja.

Egy igen jó blog nemrég több cikkben is foglalkozott azokkal a gyanús intézményekkel, amelyek (gyakran külföldi székhellyel vagy valamilyen külhoni intézménnyel együttműködésben) egyetemnek vagy főiskolának állítják be és nevezik magukat, és fokozatnak tűnő (PhD, MBA stb.) papírokat adnak ki, persze jó pénzért. És persze sokan élnek ezzel a lehetőséggel, köztük vezető funkciókat betöltő emberek, meg persze az külön szép történet a fél Budapestet szülinapi tűzijátékával riogató tiszteletbeli kazah konzulé. Kamu (vagy kamu közeli) tudományos fokozatokat sokan és szívesen vásárolnak, olyan ez, mint egy évszázada (vagy még régebben) a kutyabőr – csak azt másként kellett megszerezni.

false

Nem először írok a rangkórságról – régi, megrögzött tulajdonsága ez sokaknak, és biztos, hogy nem csak Magyarországon. Szerte a világon sokakat mintha hájjal kenegetnének, ha ilyen-olyan tagságokkal, címekkel, rangokkal kínálják meg őket (erre utaltam nemrég itt), holott a kiválóságot ezekkel nemigen lehet mérni. Mérőeszközökre persze szükség van – csak jól meg kell nézni, mivel és mit mérünk. Vannak teljesen hasznavehetetlen mércék, és vannak olyan teljesítmények, amelyeket ezzel vagy azzal a mércével nem lehet mérni. (Nagyon kedvelem az Örülünk, Vincent? című blogot – de még ott is nemegyszer morgolódnak a szerzők azon, hogy akadémiai doktori cím nélkül lehet valaki egyetemi tanár. Ugyan, milyen akadémián védte meg a címét Stephen Hawking? Vagy, ami azt illeti, bármelyik Nobel-díjas? Biztos, hogy ez a cím kell ahhoz, hogy bárkit komoly tudósnak – vagy kiváló, iskolateremtő egyetemi tanárnak – tekintsünk?)

Jó, de a rangkórság kettőn áll – azon, aki legszívesebben begyűjtené az összes elérhető rangot-címet, de legalább azt (azokat), amelyik (amelyek) az előmeneteléhez jól jöhetnek, és azon, aki mindezt halál komolyan veszi, látatlanban, hozomra, kétely nélkül elfogadja, sőt fejet hajt előtte. Ez arról jutott az eszembe, hogy a fent említett blog fényes sikert könyvelhetett el: az egyik kamu PhD-s ugyanis (a leleplező cikk itt) úgy döntött, kilép az MTA köztestületéből (amely azért vette fel a köztestületi tagok sorába, mert fokozatot szerzett).

Rendben van, kicsit helyreállt a világ rendje.

De azért az ezen kis sikernek örvendező írással nem teljesen értek egyet. A „jobbikos habonyárpád” valóban helyesen cselekedett, két apró szépséghibája mégiscsak van a dolognak. Egyrészt: azért ne felejtsük el, hogy az illető ezzel úszta meg a legkönnyebben; ha ezt (a köztestületi tagságról való lemondást) nem teszi meg, húzódik és dagad a botrány, egyre rosszabbul jött volna ki belőle. Okosan cselekedett tehát, de ezt az önvédelem diktálhatta elsősorban. Másrészt: ugyan nem kellene a saját körmükre nézni azoknak a testületeknek (ez a rangkórság másik, fent említett oldala), amelyeken simán átment a tagsági kérelem? Egy akadémiai bizottságnak és egy osztálynak kellett erre rábólintania – és a külföldi (hangzású) név elég volt ahhoz, hogy ne firtassák, miféle papír is ez?

Csalás addig és ott van, amíg és ahol valaki beszopja.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.