Idegen toll

  • Kálmán C. György
  • 2012. augusztus 25.

Első változat

Ezt most egyszerűen lenyúlom, szebben úgy mondják: idegen tollakkal ékeskedem, nem tagadom.

A Literatura című irodalomtudományos szakfolyóiratot, gondolom, elég kevesen olvassák (ezt persze helytelenítem); ősszel jelenik meg majd az a szám, amelyik a 80 éves írót, szemiotikust, irodalomtörténészt és még ki tudja, hány területen jeleskedő Umberto Ecót köszönti. E szám részére írta a kiváló filozófus és italianista, Kelemen János azt a tanulmányt, amelyből most idézek. Az írás Eco kisebb (publicisztikai) írásairól szól, és Kelemen említi a Berlusconi-rendszert bíráló Eco-cikket.
„Eco az itáliai mediatikus populizmus rezsimkísérletét leírva egy sor olyan stratégiát és technikát azonosított, amely lehetséges vagy csírájukban már létező rezsimek egész típusára jellemző. Ezek közé tartozik például a média teljes elfoglalása; a politikai propaganda reklámmodellje; az általános értékek monopolizálása és egy párt sajátjaként való feltüntetése; a párt, az ország, az állam érdekeinek cégérdekekkel való azonosítása és az ezen alapuló kormányzás. Más technikák mellett idetartozik a kisajátított közbeszéd triumfalizmusa és a paradox módon vele együtt járó viktimizmus is, mely utóbbira talán érdemes kitérnünk. Itáliát tekintve visszamehetünk Mussoliniig, aki az Abesszínia megtámadását követő szankciókra hivatkozva nemzetközi összeesküvés áldozatának tüntette fel Olaszországot, vagy az olasz faj felsőbbrendűségét hangoztatva arról panaszkodott, hogy a többi nép megveti az olaszokat. A régi és a mai példák alapul szolgálnak ahhoz az eléggé plauzibilis általánosításhoz, hogy »minden nacionalista és populista rajongás feltételezi a folytonos frusztráció állapotának kultiválását«, s hogy a törvényszegéseket mindig egy ellenünk elkövetett igazságtalansággal kell indokolni.”
Ennyi elég is.
Kelemen angyalian ártatlan képpel ad számot a nagy olasz tudós aktuálpolitikai fejtegetéseiről. Mintha semmi közünk nem volna hozzá. Olaszország messzire van. Honi soit qui mal y pense – huncut, aki rosszra gondol. Naná.
(Még csak annyit tennék hozzá, hogy nemcsak Ecót, hanem Roland Barthes-ot és Pierre Bourdieu-t is kell olvasni, sokat, egyre többet. Vannak olyan tudósok, akiket nagyon is érdekel a körülöttük lévő világ, éles szemmel veszik észre a csalásokat, csúsztatásokat, mitológiákat, az ideológiai [hagy]mázt; ráadásul szikrázik a szellem, átsüt a szenvedély, sodor a humor. Éljen soká a nyolcvanéves.)

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.