Könyv és tudomány

  • Kálmán C. György
  • 2012. augusztus 29.

Első változat

Nincs okom az elkeseredésre, felvirrad végre a nap, a magamfajta bepenészedett szobatudósok napja: erre következtetek néhány apró jelből, s ahogyan húsz-harminc-negyven évvel ezelőtt, manapság is az elejtett szavakból olvassuk ki a jövő reménységeit.

Régóta tudjuk, hogy  a politikusok (vagy szélesebb értelemben, az egyszerű gondolkodású, műveltségileg kihívásokkal küzdő emberek) szemében a könyv mérhetetlen beccsel bír; amiről könyv van írva és kiadva, amit könyvben tárgyalnak, amiről könyv szól, azt nagyon komolyan kell venni, az már-már automatikusan igaz – és fordítva, a nagy igazságok könyvbe írandók bele, csakis a könyv az, ami szentesítheti a kikínlódott tudományos vívmányokat.

Nem véletlen, hogy maga a miniszterelnök is „szép, érthető szerkezetű, áttekinthető könyvre” vágyik, amelyben Budai Gyula merész elképzelései, hőstettei és múlhatatlan érdemei volnának megörökítve, s ezzel az elszámoltatási folyamat végére arannyal nyomott, gyöngyházszínű pont volna téve. Az is teljesen természetes, hogy a magyar nemzet új meghatározása, ez a páratlan dokumentum (s az erről nyilatkozó Patrubány Miklós is) nagy, vastag, kemény fedelű könyvekre hivatkozik, tetszenek tudni, amelyekben olyan sok betű, bekezdés, sőt ábra van, mindenféle egyetemek vannak a címlapján, ergo: főhajtás, hang lehalkítása, boka csattint, fenék összeszorít.

Hiába tehát minden kesergés, károgás, nyavalygás, hogy bajban volna a magyar könyvkiadás – előttünk a pálya, a könyv becsülete soha nem látott magasságokba szárnyal, sőt a könyv végre méltó helyére kerül: az igazság letéteményese leend.

És hogy mik lesznek a könyvekbe írva? Hát tudományos igazságok. Olyanok például, amelyeket a kutatóintézetek állítanak elő. S hogy ezek száma ne csappanjon, hogy a magyar (pardon: Magyar) tudományosság magasan virágozzék, arról gondoskodik a Jó Állam, pontosabban maga a Jobbkéz. A Növekedési Terv értelmében „létrehoznának például egy Kelet-közép-európai Növekedéskutató Intézetet a térségi szintű gazdaságfejlesztési stratégiák összehangolására, valamint egy Kelet-közép-európai Közlekedéstudományi Intézetet is”.

Magam megcéloznék egy tanácsadói állást valamelyikben, 500 nettó plusz költségtérítés, hiv. szgk.-használat, étkezési utalvány, ruhapénz. olyan kutatási projekteket rittyentenék, hogy csak na. Először is javaslatot tennék (külön premizálás fejében), hogy az intézet viselje nevében a „Világnemzeti” kifejezést, mégiscsak tudja meg a köznép, mivel van dolga. Tudnék – könnyedén! – összehozni bármekkora terjedelmű szövegeket az integráció fontosságáról, a határok menti, határokon átívelő és határokon túli együttműködés elengedhetetlen fontosságáról (vagy ha úgy tetszik, parancsolni az efféle elképzelések elavult, visszahúzó, értelmetlen voltáról), a növekedés, munkahelyteremtés, hosszú távú beruházási programok elengedhetetlen fontosságáról, a tervezhető fejlődés szükségességéről, a közlekedés reformjának elodázhatatlanságáról (vagy külön jutalom fejében, e nézetek tarthatatlanságáról, a hanyatló Nyugattal való mély ideológiai – ’68-as! – rokonságáról, nemzetellenes beágyazottságáról.)

Könyv és tudomány – de jó lesz.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.