Beszéd és rendszer

  • Kálmán C. György
  • 2015. szeptember 29.

Első változat

A közelmúlt néhány meghökkentő szófordulata egyszerűen magyarázható – „szereplők” és „cselekedetek” egy-egy zárt halmazából dolgozik a kormány kommunikációja, ezek ebből adódnak.

Olvasóim százai ostromolnak levelekkel, kérve kérnek, hogy világítanám meg a kormány kommunikációjának némely furcsaságait. Nem értik például, hogy hogyan szaporodhattak így el a belső ellentmondást, a részek feszültségét hordozó kifejezések, mint például az „erényterror” vagy a „morális imperializmus” – ha tudni vélik is, mit értsünk ezeken, furcsállják őket, és kérdezik, hogyan is jöttek létre.

Nos, a teljes rendszert és a folyamatot e hasábokon nem lehet feladatom bemutatni – ez csak egy első változat –, de röviden vázolom az alapelveket, amelyeket a további kutatás részletezhet és pontosíthat.

Ott kezdem, hogy egy igen éles eszű szovjet-orosz folklorista, Vlagyimir Propp ébredt rá először arra, hogy a varázsmesék sok tekintetben hasonlítanak egymásra. A legkisebb királyfi (vagy a szegénylegény) a csapdába esett rókától (vagy a rőzsehordó öregasszonytól) kapott aranyvessző (vagy láthatatlanná tevő kő) segítségével legyőzi a hétfejű sárkányt (vagy a vasorrú bábát); a szereplők (a főhős, a segítő, az ellenfél) meg a cselekedetek is egy-egy készletet alkotnak, amelyekből a mesemondó szabadon választhat. Ráadásul sok ismétlésre is alkalma van, újabb és újabb epizódok illeszthetők be – ami változatlan, az az alapstruktúra. Ezt minden jobb mesemondó elsajátítja, és ennek tudatában szabadon improvizálhat – de már a gyerekek is elég hamar megtanulják, és ez csöppet sem von le a mesehallgatás vagy kitalálás élvezetéből. Lehet próbálkozni azzal, hogy hasonló törvényszerűségeket fedezzünk fel más szövegekben is: biztosan vannak hasonlóságok a királydrámák, a lovagregények vagy talán még a hazafias költemények között is. De hát ezek bonyolultabbak, sok-sok kivétellel és segédszabállyal.

Vlagyimir Propp

Vlagyimir Propp

 

Szabályszerűségek biztosan vannak értekező szövegekben is: és a politikai beszédeket, miniszterelnöki nyilatkozatokat meg a többit most tiszteljük meg azzal, hogy idesoroljuk. Ha más nem, annyi biztosan, hogy van valami mögöttes értékrend – értsük ezen most pusztán azt, hogy valamit rossznak, valami mást meg jónak tekintenek. Ezek a politikai beszéd „szereplői”, akikkel ez-az történik: veszélybe kerülnek, harcolnak, győzedelmeskednek vagy elbuknak. Ha tehát meg akarjuk érteni, miért és hogyan hoznak létre különféle szövegeket a kormányon lévő politikusok, ezt a szabályrendszert kell feltárnunk.

Csak néhány elem a magyar kormány (és a közel állók) készletéből – hirtelenjében és kevés (friss) szövegből válogattam, de jócskán bővíthető a lista: a rossz oldalon ott a liberalizmus,  identitásválság, gyengeség, képmutatás, agresszió, erőszak, követelőzés, 1968, bevándorlók, labancok, norvégok (és kimondatlanul: Európa); a jó oldalon áll a jobboldal, a nemzeti-keresztény eszmerendszer, keresztény irgalom, felelősség, életösztön, mindennapi nacionalizmus. A szereplőkkel történnek jó dolgok (diadalmaskodnak, működnek, előtérbe kerülnek, elismerést aratnak) és rossz dolgok (csődbe mennek, zűrzavart okoznak, használhatatlanná válnak, elenyésznek, eljelentéktelenednek). Így: „a magyar reformok működnek”, „a nemzeti-keresztény kormány sikereit egyre inkább elismerik szerte a világban”, viszont „a liberalizmusnak befellegzett” és „az identitásválság szétrohasztja Európát”. Ha megfelelő nagyságú készletünk van ezekből az elemekből, és ismerjük összeillesztésük szabályait, bátran alkothatunk (a fürdőkádban, vezetés közben a dugóban vagy unalmas értekezletek alatt) világméretű történetfilozófiai látomásokat.

Ez történik az írás elején idézett furcsa kifejezések esetében is. Valami jó, értékes dologgal valami rossz történik: az erkölcsöt hatalmába keríti az erőszak: hiába szent és szívünknek oly kedves dolog a morál, ha rossz emberek rosszra használják, szörnyűség lesz belőle. „Erényterror”. Vagy „morális imperializmus”. Mivel az erény, morál, kegyesség, szolidaritás, jóság meg irgalom éppúgy felcserélhetők egymással, mint a terror, erőszak, imperializmus meg az agresszió és a kényszer (ahogyan a legkisebb királyfi, a szegénylegény meg az okos kismalac) – bármikor számíthatunk az „agresszív felelősségvállalás” vagy a „ránk kényszerített patriotizmus” fordulatok felbukkanására. Figyeljünk csak.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.