Kiragadva

  • Kálmán C. György
  • 2015. december 20.

Első változat

Nagy – és jogos – a felháborodás Kövér László beszédének egy kis részlete miatt. Holott a környezetet is érdemes megvizsgálni.

Elmúlt pár nap, most gondoljuk át kicsit nyugodtan ezt a Kövér László-dolgot.

Olvasom a Mandiner publicistájának kirohanását, aki a Kövért illető kritikákat egyenesen a kuruc.infótól kölcsönzött „liberálfasiszta” szóval jellemzi; szinte szóhoz sem jut mélységes felháborodásában, hogy valakik elfogadhatatlannak tartják a házelnök szavait. Hallom a Klubrádió műsorvezetőjének keserves viaskodását és kínos semmitmondását, amikor kormánypárti hallgatói arról győzködik, hogy Kövér csak egy magánvéleményt fogalmazott meg, és hogy a család szentségében, a bő gyermek- és unokaáldásban semmi rossz nincs.

Teljes a zavar.

Ezúttal azért, mert mindenki csak a beszéd egyetlen részletére összpontosít: hogy Kövér szerint az a nő valódi önkiteljesítése, ha gyermeket szül – a „konzervatív” felháborodik azon, hogy egyesek ezt a mondatot támadni merészelik, az „ellenzéki” meg mintha nem találna fogást rajta. Most joggal lehet állítani, hogy „kontextusából kiragadták” a házelnök néhány mondatát.

Kövér beszél - a kép nem a helyszínen készült!

Kövér beszél - a kép nem a helyszínen készült!

Fotó: MTI

Kövér beszédének ez is nagyon lényeges része volt, de a lényeg az egész volt: legalábbis a közvetlen környezettel együtt tekintve volt igazán gyomorforgató ez a pár mondat.* Fogalmazzuk át egy kicsit, hogy jobban lássuk a szerkezetét.

A szónok, nevezzük K-nak, arról beszél, hogy szörnyű jeges vihar dühöng, egyidejűleg hurrikán és trópusi eső, elviselhetetlen forróság és csontig hatoló sarki hideg. Odakint zombik, orkok, boszorkányok és vérfarkasok randalíroznak, kart karba öltve áldozatra lesnek. A leghelyesebb ezért, folytatja a szónok, és mi ezt szeretnénk, ha valamennyien behúzódnánk a kandalló mellé, pamutzokniban mézes teát kortyolgatnánk.

Nos, a kandalló szűretlenül engedi ki az égésterméket, és energiahatékonysági szempontból sem makulátlan; a pamutnál sokan jobban szeretik a nejlonzoknit (olcsóbb, nem szöszöl, és könnyebben mosható); és a mézes tea helyett is mást választanának. Szóval heves vitát lehet folytatni arról, hogy az elképzelt és vágyott idill megfelel-e valamennyiünk ízlésének (nem, nem felel meg), és hogy jól teszi-e K úr, hogy mintegy előírja, sugallja, erősen javasolja, hogy mi volna nekünk jó, mire kellene törekednünk. Beledumál a szabad kandalló-, zokni- és teahasználatunkba.

A vita most ekörül zajlik. Nem mondom, hogy K úr ne volna bunkó, előítéletes és agresszív, hogy egy fikarcnyival is felülemelkedne a sarki krimó színvonalán, s hogy – ezért – ne volna okunk felháborodni rajta. De talán nem szabadna elfeledkezni mindarról, amit előtte-utána mond.

Ilyenkor legalábbis meg kell kérdezni, igaz-e, amit a szónok a zord időjárási viszonyokról mond, meg hogy tényleg veszedelmes zombik (stb.) garázdálkodnak-e odakint. De ha kissé alaposabbak vagyunk, még azt is megkérdezhetjük, léteznek-e egyáltalán zombik (stb.) bárhol a tapasztalati világban. Azon aztán volna mit kötözködni, kételkedni, támadni. A családi idill nyomatása ugyanis a fenyegető külvilág kontextusában igazán érdekes. Ennek kulcsszavai: Soros, nyitott társadalom, gender, liberalizmus, menekültek (barbárok, betelepülő hordák), globalizmus: ez az, amit „nem akarunk”, ami szembemegy „a mi” értékeinkkel és kultúránkkal.

Ezt kéne boncolgatni, akár az egyes mondatokat is: elhangzik először Soros neve (erre már ugrik a célközönség – itt főleg a kongresszus küldötteire kell gondolnunk); pontosításként a „nyitott társadalom” kategóriája – nehéz ügy, mert a hallgatóság nagy részének fogalma sincs, miről beszél a szónok, és még az is megtörténhetne, hogy valakiben rokonszenv ébred; tehát gyorsan (és sietve megspórolva a gondolkodást vagy az ismerethiány felismerését) a „nyitott” és a veszedelmesen sebezhető azonosítása következik. Soros olyasmit akar, ami nyílt ugyan, de éppen ezért gyenge. Pfuj. Eddig sem olvastunk semmit erről, de most már nem is fogunk, értjük a gaz pénzember mesterkedését. Majd jön a „gender” (szigorúan g-vel ejtve, magyarok vagyunk, a nemjóját), rögtön a „genderőrület” összetételben – aki éppen csak harangozni hallott erről, az is pillanatokon belül eligazodik: nemcsak hogy „őrület”, de valami buziság is, nőies férfiak, férfias nők. Pfuj.

És így tovább. A menekültekig és a „betelepítésig”, meg Európáig (amihez elég fura a viszonyunk: hanyatlik, tönkremegy, globális lesz – ahelyett, hogy „nemzeti” lenne –, elveszíti kereszténységét – ugyanakkor hozzá tartozunk, része vagyunk). Bőven lenne mire rákérdezni, kivesézni, kiröhögni, és egyáltalán nem ártatlan dolgok; sőt hozzájuk képest a szülős betét egyszerű és kevésbé érdekes.

Kövér beszéde rémületes, buta és (Európa, a nyitott társadalom, az egyenjogúság és a menekülők ellen) uszító beszéd volt. Ne ragadjunk ki belőle egyetlen kis részletet, az egész megérdemli a figyelmünket.

 


 

* Az egészet én sem láttam, arra támaszkodom, amit a 444.hu közölt.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.