Kis heti Balog-szemle

  • Kálmán C. György
  • 2013. január 24.

Első változat

Balog Zoltán miniszternek nagy napjai vannak. Nyilatkozik, beszédet mond, megállapodást köt – csupa siker az élete.

Nagy napjai vannak most Balog Zoltán miniszternek.

Mindennap többször is nyilatkozik, beszédet mond és tárgyal, nem is csekély eredménnyel. Azt villogtathatja, amiben a legjobb és – a jelek szerint – a legeredményesebb: hajlékonyan, simán és megtorpanás nélkül képes végtelen hosszan beszélni, a konfrontációt egyetértésnek, a problémákat vívmánynak álcázni. Ezekben a napokban Balog éppen e fronton diadalt is arat.

Először elmagyarázta, hogy mennyire logikus, miért nem tárgyal a kormány a felsőoktatási átalakításokkal elégedetlen hallgatókkal és oktatókkal – csakis a HÖOK-kal, amely legitim, választott, a diákokat képviselő szerv; bezzeg azok az ezrek – országszerte: tízezrek –, akik az utcán vagy az egyetemek előadótermeiben háborognak, követeléseket fogalmaznak meg, ellenállásra szólítanak fel, senki által meg nem választott (tehát: figyelmen kívül hagyható) vizesnyolcasok.

Ráadásul másnap megtudhattuk, hogy a fiatalok úgy általában (talán a HÖOK kivételével, nem tudhatjuk) nehéz felfogásúak, és sajnos csökött, primitív gondolkodásuk nem teszi számukra lehetővé, hogy felfogják a kormány magasztos céljait. Szerencsére itt van például ő, Balog miniszter, felvértezve mindazzal az ismerettel, készséggel és gyakorlattal, ami ezen kommunikációs szakadékot áthidalandja. „A felnőttvilág gondolkodását sokszor embert próbáló feladat lefordítani a hallgatóknak, amihez szükséges a kommunikáció és az emberi viszonyok kultúrája.”

Hogy ez milyen pompásan sikerült, azt – ugyanezekben a napokban – a HÖOK-kal tető alá hozott „részmegállapodás” is bizonyítja, amiről csak néhány óra múlva derítették ki azok, akik kicsit is odafigyelnek, hogy számos homályos ponton kívül még ordas átveréseket is tartalmaz. Nem baj, a kommunikáció sikeres volt, célravezető és eredményes (hogy a miniszterhez hasonlóan szaporítsuk a szót).

S mindezen teljesítmények koronájaként még kutyafuttában azt a kínzó kérdést is megválaszolta a miniszter, hogy ugyan mi a fészkes fenére jó a Magyar Művészeti Akadémia. „Ma a magyar kultúrában a nagy lehetőség az MMA, melynek értelme az, hogy magukra a művészekre bízzuk a magyar kultúra szervezését, ápolását – méltatta az akadémiát Balog Zoltán, aki párhuzamot vont az MMA és a sikeresen működő Nemzeti Kulturális Alap tevékenysége között.” A „szervezés” és az „ápolás” oly magától értődő természetességgel kerül itt egymás mellé, mintha bizony az NKA kurátorai is mind remek művészek, az MMA tagjai pedig koncertszervezők és könyvkiadók volnának; de a lényeg a mondat könnyű, sikamlós, áramló futása: hogy ezek után nincs kérdés, magyar kultúra van, lehetőség van, öröm, boldogság, siker, dicsőség, eredmény.

Balog büszke lehet.

Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Újabb menekülő kelet-európai politikus keres búvóhelyet Orbánnál

  • Domány András
Budapestről üzent Donald Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyński-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?