Kis heti Balog-szemle

  • Kálmán C. György
  • 2013. január 24.

Első változat

Balog Zoltán miniszternek nagy napjai vannak. Nyilatkozik, beszédet mond, megállapodást köt – csupa siker az élete.

Nagy napjai vannak most Balog Zoltán miniszternek.

Mindennap többször is nyilatkozik, beszédet mond és tárgyal, nem is csekély eredménnyel. Azt villogtathatja, amiben a legjobb és – a jelek szerint – a legeredményesebb: hajlékonyan, simán és megtorpanás nélkül képes végtelen hosszan beszélni, a konfrontációt egyetértésnek, a problémákat vívmánynak álcázni. Ezekben a napokban Balog éppen e fronton diadalt is arat.

Először elmagyarázta, hogy mennyire logikus, miért nem tárgyal a kormány a felsőoktatási átalakításokkal elégedetlen hallgatókkal és oktatókkal – csakis a HÖOK-kal, amely legitim, választott, a diákokat képviselő szerv; bezzeg azok az ezrek – országszerte: tízezrek –, akik az utcán vagy az egyetemek előadótermeiben háborognak, követeléseket fogalmaznak meg, ellenállásra szólítanak fel, senki által meg nem választott (tehát: figyelmen kívül hagyható) vizesnyolcasok.

Ráadásul másnap megtudhattuk, hogy a fiatalok úgy általában (talán a HÖOK kivételével, nem tudhatjuk) nehéz felfogásúak, és sajnos csökött, primitív gondolkodásuk nem teszi számukra lehetővé, hogy felfogják a kormány magasztos céljait. Szerencsére itt van például ő, Balog miniszter, felvértezve mindazzal az ismerettel, készséggel és gyakorlattal, ami ezen kommunikációs szakadékot áthidalandja. „A felnőttvilág gondolkodását sokszor embert próbáló feladat lefordítani a hallgatóknak, amihez szükséges a kommunikáció és az emberi viszonyok kultúrája.”

Hogy ez milyen pompásan sikerült, azt – ugyanezekben a napokban – a HÖOK-kal tető alá hozott „részmegállapodás” is bizonyítja, amiről csak néhány óra múlva derítették ki azok, akik kicsit is odafigyelnek, hogy számos homályos ponton kívül még ordas átveréseket is tartalmaz. Nem baj, a kommunikáció sikeres volt, célravezető és eredményes (hogy a miniszterhez hasonlóan szaporítsuk a szót).

S mindezen teljesítmények koronájaként még kutyafuttában azt a kínzó kérdést is megválaszolta a miniszter, hogy ugyan mi a fészkes fenére jó a Magyar Művészeti Akadémia. „Ma a magyar kultúrában a nagy lehetőség az MMA, melynek értelme az, hogy magukra a művészekre bízzuk a magyar kultúra szervezését, ápolását – méltatta az akadémiát Balog Zoltán, aki párhuzamot vont az MMA és a sikeresen működő Nemzeti Kulturális Alap tevékenysége között.” A „szervezés” és az „ápolás” oly magától értődő természetességgel kerül itt egymás mellé, mintha bizony az NKA kurátorai is mind remek művészek, az MMA tagjai pedig koncertszervezők és könyvkiadók volnának; de a lényeg a mondat könnyű, sikamlós, áramló futása: hogy ezek után nincs kérdés, magyar kultúra van, lehetőség van, öröm, boldogság, siker, dicsőség, eredmény.

Balog büszke lehet.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.