Kezdődik a könyvhét.
A mi kormányunk, amilyen visszafogott és óvatos, mindig is tartózkodik attól, hogy durván, erőszakkal szóljon bele a mindennapi életbe. Legfeljebb finom jelzéseket ad, szerényen sejtet vagy halk jelzésekkel él. Így aztán érthető, hogy távol tartja magát attól is, hogy az egyik (ha nem a) legnagyobb kulturális ünnep idején nem tolakszik az előtérbe a könyvkiadás finanszírozásának (piszkos, anyagias, földhözragadt) ügyeivel, nem tukmálja az olvasóközönségre (nyilván régóta kész) terveit a kulturális szféra talpra állításáról.
Hanem csak csendesen, szelíden utat mutat – megmutatja, hogy másként is lehet ezt csinálni, ha jó kezekben van a kultúra.
Rögtön két látványos könyvkiadási mutatványt időzített a könyvhét környékére. Az egyik Matolcsy jegybankelnök esete: a kiváló és sikeres szerző valami csodálatos szerencsével elérte, hogy művét alig elképzelhető példányszámban dobják a piacra, ráadásul rögtön vevőt is talált rá: „a jegybank Pallas Athéné Domus Animae Alapítványa közpénzjellegét megőrző közpénzből kétezer-ötszáz példányt vásárolt fel a kötetből” (erről itt értesülhetünk). És nem valami olcsó dömpingáruról van szó – a minőséget meg kell fizetni! –, a vevő „az első ötszáz példányért 4 millió 170 ezer forintot fizetett, azaz 8340 forintot darabonként, további kétezer könyvért nagyjából tízmillió forintot (darabjáért hozzávetőleg ötezret)”. Szóval – fényes sikert aratott a szerző, nagy üzletet csinált a kiadó, virágzik a könyvkultúra.
| ||
Hogy a kiadó, amire az előző mondatban utaltam, nem is létezik, vagy létezése merőben unortodox, azzal ne törődjünk; ahogyan azzal sem, hogy a könyv sem létezik hivatalosan (ahhoz ugyanis az ingyenesen beszerezhető ISBN-számra volna szükség, de – ügyes kiadó még azon is spórol, ami ingyen van! – ilyet a könyvben hiába is keresnénk). Hogy ez lesz-e a másik, ugyancsak példátlan sikerrel kecsegtető kormány-könyv-kezdeményezéssel is, azt nem tudhatjuk: a jeles történész, Rákay Philip „magánkiadásában megjelent könyveit darabonként 12 ezer forint” körüli összegért, legalább 6 ezer példányban rendeli meg a kormány, mintegy 71 millió forint értékben. A kormány szelíden, csöppet sem hivalkodó vagy szemrehányó módon ismét utat mutat: igenis lehetséges – persze, kiváló szerzők esetében – nagy példányszámot elérni, meg lehet kérni a könyv árát (hogy abból a szerzőnek is jusson, és ne – mint manapság szokás – tíz-húsz tiszteletpéldánnyal fizessék ki), a terjesztés sem komoly probléma, csak szervezés kérdése, az olvasóközönség pedig maradéktalanul boldog lesz. Így kell ezt csinálni.
A kormány megmutatja.
Nem is olyan régen az is kiderült, hogy nemcsak a leghaladottabb közgazdasági vagy történettudományi szakirodalomra, hanem a mai magyar irodalomra is van gondja vezetőinknek. Lázár János bejelentette, hogy a Vár örvendetes felújítása és átalakítása után a Miniszterelnökség leendő épületében a „Színház utcai szárnyon helyezkedik majd el egyebek mellett a Miniszterelnökség könyvtára, kortárs irodalommal a polcokon”. Márpedig impozáns, nagy polcok kellenek oda – a kiadók helyében hevesen érdeklődni kezdenék a Miniszterelnökség kedvenc színei és a tervezett polcmagasságok iránt, hogy a borítót és a méretet ehhez igazítsam. Nem túlzás abban reménykedni, hogy a kortárs irodalom új, fényes korszaka köszönt be – hiszen a Miniszterelnökség könyvtára például kell hogy szolgáljon szerte az országban, a legkisebb falu polgármesteri könyvtáráig.
És ne feledkezzünk meg arról, aki a könyvkultúra felvirágoztatásában élen járt – magáról a miniszterelnökről, aki bár nem vagyonos ember, mégis éppen könyve kiadásával alapozta meg azt a viszonylagosan elviselhető polgári jómódot, amiben élnie van szerencséje: még legutóbbi vagyonnyilatkozata is hálával emlegeti, hogy „feleségével közös bankszámláján már több mint 5 millió forint van, mivel könyvkiadásból származó egyszeri jövedelmét, 5,5 millió forintot megkapta”. Lám, élhetetlen és bávatag írók, szerkesztők, kiadók, terjesztők – ismét példát vehetnétek a kormányról (egyenesen: a kormányfőről). A könyvek ünnepén gondoljunk arra, hogy milyen szellemiekben és anyagiakban gazdag jövő vár ránk, ha odafigyelünk a kormány-könyvkultúrára.
