Közszolgák

  • Kálmán C. György
  • 2013. január 10.

Első változat

Mi legyen azokkal a közhivatalnokokkal, akik ostobaságokra is hajlandók, hogy kiszolgálják munkaadójukat, az államot?

Tegyük fel, hogy holnaptól Ön, kedves olvasó, igen, Ön lesz az oktatásért felelős államtitkár. Ne csodálkozzon, ne nevessen, ne berzenkedjen – kormányunk káderpolitikáját elnézve sem képzettség, sem tudás, sem rátermettség nem számít, bárki kaphat, mittudomén, kutatóintézetet, akadémiát, bársonyszéket vagy kormánybiztosi megbízást, ez a szép a Nemzeti Együttműködés Rendszerében, hogy mindenki az iszákjában hordozza a marsallmájat. Egy szép napon Ön is arra ébredhet, hogy Ön lett az oktatásért felelős államtitkár, nem biztos, hogy rosszul járnánk.

Nos, Ön bemegy a munkahelyére, bekéreti az utóbbi időben elkészült anyagokat (így hívják ezeket államtitkársági körökben), és olvasni kezdi. Például ilyen mondatokra bukkan:

[A latin nyelv tanulása közben] „változatos módon fejlődnek a tanuláshoz szükséges készségek, képességek, ismeretek és attitűdök. Ezek megalapozzák a tanulókban a közjóra, a nemzeti és társadalmi összetartozásra való törekvést. A tanulók a római irodalommal való ismerkedés közben találkoznak az egyéni és a közösségi célok összhangjával és feszültségével, így az együttműködési formák keresése iránti igény is erősödhet bennük.”

Aha, állapítja meg Ön éles szemmel, ez volt az a tervezet, amelyik a latin nyelv kötelező oktatását irányozta volna elő, de aztán módosították (a. m. visszavonták) ezt a tervet. Tekintsünk el most attól, hogy Ön személy szerint meg van-e győződve a latin kötelező középiskolai oktatásának szükségességéről, vagy épp ellenkezőleg, tűzzel-vassal irtaná a latintanárokat még az iskolák két kilométeres körzetéből is. Azt mindenképpen érzékelni fogja Ön, hogy a szöveg – és az ezekhez hasonlók – nemcsak a bürokraták üresduma-termelésének magas minőségéről tanúskodik, hanem arról is, hogy akik ezt az anyagot (és a hasonlókat) fogalmazták, bekapcsolták a „küldetéstudat”, „nemzet” és „együttműködés” feliratú generátorokat is.

És akkor elgondolkodhat.

Nem szép dolog a közszolgálatban dolgozókat alávetni a politikai (és személyi) mozgások változandóságának: új miniszter, államtitkár vagy akár főosztályvezető – és sok szegény közszolgának elkezd inogni a széke, holnapra nemhogy alacsonyabb státusba kerül, de esetleg még állása sem lesz. Holott csak azt tette, amit mondtak neki, szorgalmas végrehajtó volt, megbízható és készséges munkaerő. Mit tenne Ön? Maradjanak a helyükön azok, akik ezt az anyagot (és számos hasonlót) munkaidejüket és agytekervényeiket nem kímélve megfogalmazták? Mert hiszen ha ilyet tudnak írni, azzal éppen azt igazolják, hogy rugalmasak, alkalmazkodni készek, kreatívak – és holnap valami egészen mást is képesek lesznek írni? Vagy rosszul van-e Ön attól, hogy a folyosón és a büfében efféle emberek jöjjenek szembe, mosolyogjanak szélesen és szolgalelkűen – és szívesebben dolgozna olyanokkal, akik nem feltétlenül (akár nemzeti együttműködős) hülyeségeket írnak? Humánusan betartja-e Ön a demokrácia játékszabályait, és államtitkár-helyettesi szint alatt mindenki marad a helyén, vagy tisztogat-e Ön, semmibe véve a közszolgálati étoszt (vagy ilyesmit)? Mi legyen a magánszorgalmú kutyákkal, a hű ölebekkel, az idiótákkal, a korlátoltakkal?

Nem lesz könnyű dolga.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.