Számos okból mindig is kételkedhettünk Kocsis Máté intellektuális nagyságában – egyáltalán: teljesítményében –, nem is az a lényeg, hogy észérvekkel próbáljuk legutóbbi nyilatkozatát legyűrni, vagy hogy logikáját, koherenciáját, argumentumait szembesítsük a (mondjuk egyszerűen így) józan ésszel. És próbáljuk meg a feltoluló politikai, erkölcsi, ízlésbeli émelygést is visszaszorítani – csak egyetlen mondatot elemezzünk.
Kocsis Máté ezt írja, többek között: „Bayer Zsolt indulatait megértjük, a stílusát nem, de szerintünk ez a vita nem a Fidesz és Bayer viszonyáról szól, hanem arról, hogy bestiális bűncselekmény történt.”
Afölött már át is siklik az ember, hogy hogyan is lehet egy „stílust” „megérteni”, és hogy miféle tévedhetetlen biztonsággal sikerül a polgármesternek szétválasztania az indulatot a stílustól. Jó. Érteni véljük. Az első kulcsszó a „szerintünk”. Vegyük észre, hogy a kormánypárti politikusok kommunikációjában ez a szó kulcsszerepet kapott, kezdve a miniszterelnöktől – valamilyen korlátozott érvényt, szerénységet, visszafogottságot jelent ugyan be (nem általános, megkérdőjelezhetetlen igazság az, amit mondok, csak szerintem van így) –, valójában azonban mindig azt jelenti, hogy ez a tuti, nincs apelláta, ez így van, és kész. (Ennek párja az „érdemes” – ilyen fordulatokban, mint: „szerintem ezt érdemes úgy felfogni…”; „szerintem érdemes arra gondolni…”; stb.) A „szerintem” éppen az ellenkezőjét jelenti (a Fidesznél), mint amit a köznyelvben: ha szerintem (szerintünk) ez így és így van, akkor úgy is van.
A következő elem a „vita”. Miféle vita? Megjelent egy borzalmas, felháborító, aljas cikk, és erre nagyon sokan felhördültek – miféle vitáról van szó? Hogy azután a szerző és a lap tulajdonosa-főszerkesztője reagált valamit? Ez vita volna? Kocsis azt akarja láttatni, mintha bármiféle racionális diskurzusról, a tárgy megbeszéléséről szó lett volna; mintha az történt volna, hogy egy egyszerű vélemény (amit mindegy is, hogy éppen ki tett közzé) ellenvéleményekkel ütközött volna a nyilvánosság előtt; mintha semmi más nem is volna érdekes, mintha semmi más tétje nem is volna ennek az esetnek, mint elgondolások ütköztetése. Bayer egyszerű, mezei újságíró, akik „vitatkoznak” vele, ebben a minőségében teszik meg ellenvetéseiket.
S végül: hogy a „vita” miről „szól”. Régóta szeretnék külön tanulmányt írni erről a szóhasználatról – hogy manapság minden valamiről „szól” (külön kedvencem a „történet”, ami „erről szól”). Ez a kifejezés azt a látszatot akarja kelteni, hogy a dolgok valami másik dolog helyett állnak; ha kimondom valamiről, hogy az erről vagy arról „szól”, akkor nincs apelláta, megfellebezhetetlenül ezt vagy azt a jelentést tulajdonítom neki. A „szerintünk” „a vita” „erről szól” szókapcsolat nem más, mint annak határozott bejelentése, hogy miről lehet – és főleg: miről nem – beszélni az adott esetben. A „vita” a bestiális bűncselekményekről „szól”, így Kocsis. Vagyis: erről vagyok csak hajlandó beszélni. Punktum. Márpedig erről, ugye, csak azt mondhatjuk, hogy megtörtént. Tehát a többiről, bármi másról: kuss, coki.
Bayerről pedig mindenki szálljon le, ugye. Ugye?
