Miről szól a vita, szerintünk

  • Kálmán C. György
  • 2013. január 13.

Első változat

Számos okból mindig is kételkedhettünk Kocsis Máté intellektuális nagyságában – egyáltalán: teljesítményében –, nem is az a lényeg, hogy észérvekkel próbáljuk legutóbbi nyilatkozatát legyűrni, vagy hogy logikáját, koherenciáját, argumentumait szembesítsük a (mondjuk egyszerűen így) józan ésszel. És próbáljuk meg a feltoluló politikai, erkölcsi, ízlésbeli émelygést is visszaszorítani – csak egyetlen mondatot elemezzünk.

Kocsis Máté ezt írja, többek között: „Bayer Zsolt indulatait megértjük, a stílusát nem, de szerintünk ez a vita nem a Fidesz és Bayer viszonyáról szól, hanem arról, hogy bestiális bűncselekmény történt.”

Afölött már át is siklik az ember, hogy hogyan is lehet egy „stílust” „megérteni”, és hogy miféle tévedhetetlen biztonsággal sikerül a polgármesternek szétválasztania az indulatot a stílustól. Jó. Érteni véljük. Az első kulcsszó a „szerintünk”. Vegyük észre, hogy a kormánypárti politikusok kommunikációjában ez a szó kulcsszerepet kapott, kezdve a miniszterelnöktől – valamilyen korlátozott érvényt, szerénységet, visszafogottságot jelent ugyan be (nem általános, megkérdőjelezhetetlen igazság az, amit mondok, csak szerintem van így) –, valójában azonban mindig azt jelenti, hogy ez a tuti, nincs apelláta, ez így van, és kész. (Ennek párja az „érdemes” – ilyen fordulatokban, mint: „szerintem ezt érdemes úgy felfogni…”; „szerintem érdemes arra gondolni…”; stb.) A „szerintem” éppen az ellenkezőjét jelenti (a Fidesznél), mint amit a köznyelvben: ha szerintem (szerintünk) ez így és így van, akkor úgy is van.

A következő elem a „vita”. Miféle vita? Megjelent egy borzalmas, felháborító, aljas cikk, és erre nagyon sokan felhördültek – miféle vitáról van szó? Hogy azután a szerző és a lap tulajdonosa-főszerkesztője reagált valamit? Ez vita volna? Kocsis azt akarja láttatni, mintha bármiféle racionális diskurzusról, a tárgy megbeszéléséről szó lett volna; mintha az történt volna, hogy egy egyszerű vélemény (amit mindegy is, hogy éppen ki tett közzé) ellenvéleményekkel ütközött volna a nyilvánosság előtt; mintha semmi más nem is volna érdekes, mintha semmi más tétje nem is volna ennek az esetnek, mint elgondolások ütköztetése. Bayer egyszerű, mezei újságíró, akik „vitatkoznak” vele, ebben a minőségében teszik meg ellenvetéseiket.

S végül: hogy a „vita” miről „szól”. Régóta szeretnék külön tanulmányt írni erről a szóhasználatról – hogy manapság minden valamiről „szól” (külön kedvencem a „történet”, ami „erről szól”). Ez a kifejezés azt a látszatot akarja kelteni, hogy a dolgok valami másik dolog helyett állnak; ha kimondom valamiről, hogy az erről vagy arról „szól”, akkor nincs apelláta, megfellebezhetetlenül ezt vagy azt a jelentést tulajdonítom neki. A „szerintünk” „a vita” „erről szól” szókapcsolat nem más, mint annak határozott bejelentése, hogy miről lehet – és főleg: miről nem – beszélni az adott esetben. A „vita” a bestiális bűncselekményekről „szól”, így Kocsis. Vagyis: erről vagyok csak hajlandó beszélni. Punktum. Márpedig erről, ugye, csak azt mondhatjuk, hogy megtörtént. Tehát a többiről, bármi másról: kuss, coki.

Bayerről pedig mindenki szálljon le, ugye. Ugye?

Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Újabb menekülő kelet-európai politikus keres búvóhelyet Orbánnál

  • Domány András
Budapestről üzent Donald Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyński-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?