Monopólium

  • Kálmán C. György
  • 2013. július 5.

Első változat

Halász János nyitotta meg a modern fotóművészeti tárlatot. Kitöltötte az öt percet.

Kérdezi tőlem Ön, kedves Asszonyom, hogy ugyan miért állandóan az Emmi felső vezetőit, jelesen Balog minisztert, Klinghammer (és olykor Hoffmann) államtitkárt korholom rövid bejegyzéseimben; oly nagy az a minisztérium, érvel Ön, nem érdemlik a kiemelt személyek ezt a túlzó figyelmet.

Igaza lehetne Önnek, kedves Asszonyom, csakhogy úgy tetszik, a jelenlegi hatalom keveset delegál le, az alsóbb szintekre, a hülyeséget mondás, a hazudozás, a pökhendiség és a mismásolás nemes feladatiból. Azt is mondhatnám, hogy az állami szervek legfelső vezetői monopolizálják mintegy ezeket a funkciókat, kevés teret hagynak osztályvezetőknek, egyszerű minisztériumi tisztviselőknek vagy más beosztottjaiknak ilyen jellegű megnyilvánulásokra. Központosítva van az ostobaság demonstrálása, egyetlen erős hatalmi centrum gondoskodik az állami idiotizmus elosztásáról.

Vagy, mivel rendkívül jóindulatú vagyok, úgy is fogalmazhatnék, hogy a gondokkal és felelősséggel agyonterhelt minisztériumi vezetők megszabadítják beosztottaikat ettől a kínos feladattól; magukra vállalják, hogy a kellemetlenkedők megtalálják mindenféle rendű-rangú kifogásaikkal őket – és csak igen ritkán az alacsonyabb funkciójú tisztségviselőket. Mindezt tehát csak válaszul arra, kedves Asszonyom, hogy miért oly szűk az a kör, ami valahogyan az Ön alázatos bloggerének látókörébe kerül.

De hát, jut eszembe, eddig még nem is szóltam Halász államtitkárról, pedig megérdemli. (Viszont ünnepélyesen lemondok Balog miniszter legújabb interjújáról.) Ritka szavú ember az államtitkár, de ha megszólal, kitesz magáért.

Gondoljon csak bele, kedves Asszonyom – mit tenne Ön, ha (mindenkit érhet baleset) felkérést kapna arra, hogy nyissa meg a kohógépek legújabb generációjának bemutatóját? Ön, ezt joggal feltételezem, nem ért a kohógépekhez, ha tehát öt percet kell beszélni, akkor kitalál egy kohómérnök nagybácsit, és tréfás történeteket mesél a gyermekkorából, vagy némi pátosszal emlékezik kohómérnök évfolyamtársaira, esetleg a kohómérnökség és a haza felemelkedésének összefüggéseit taglalja. Attól óva inteném – de hát magától is van ennyi esze, nem félteném Önt –, hogy jeles külföldi kohómérnök-szaktekintélyekre hivatkozva a kohóipari gépek technológiájáról értekezzen. Hát persze hogy nem – nemcsak a szakértők vihognának a markukba, de még az Önhöz hasonló laikusok is rögtön éreznék, hogy itt valami blöff van.

Mármost – visszatérve Halász államtitkárra –, ha már államtitkárilag kell megnyitni egy fotóművészeti tárlatot, és ha már tudvalevő, hogy a jelenlegi kulturális államtitkár nem ért a fotóművészethez (engedjük meg: a tánchoz, az irodalomhoz, talán még a kohómérnökséghez is bizonyára kiválóan); akkor legalábbis kínos, hogy hajszálra pontosan öt percben így katyvaszol, hasal, nagyképűsködik és mellébeszél, hogy egy gyengébb középiskola unott pedagógusa is vöröslő fejjel írná be az egyest.

Az már csak ráadás, hogy fransziás elezsansziával „Bár”-nak ejti Roland Barthes és inglis ekszenttel „Gedemör”-nek Hans-Georg Gadamer nevét. Akikről nyilván fogalma sincs, hogy kicsodák. A kezébe adtak egy papírt, szégyellte megkérdezni a kiejtést. Vagy – még rosszabb –: azt hitte, tudja. De mindegy – a semmiről beszél, üres, értelmetlen, kusza és zavaros, amit mond; mintha maga sem értené, nem is érdekelné. Taps. Lágyabb szívű és feledékenyebb honfitársaink ilyenkor éreznek mélységes nosztalgiát Szőcs és L. Simon államtitkárok iránt.

De már megint elragad a hév, kedves Asszonyom. Abba is hagyom. Igazán nem célom, hogy hozzájáruljak az erős monopóliumok fenntartásához.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.