„Torzó”

  • Kálmán C. György
  • 2013. július 2.

Első változat

A KIM képviselője azt hiszi, hogy a „torzó” valami csúnyát és ócskát jelent – ennek a jegyében államosítják az Akvárium (volt Gödör) Klubot.

Nem, felhagytam vele: nem fogok nyelvhasználati kérdéseken háborogni (vagy legalábbis visszafogom magam); ha egyszer valakik nincsenek tisztában egy-egy szó hagyományos jelentésével, és másképp használják, mint ahogyan az én tudásomnak és ízlésemnek megfelelne – hát mindegy, ilyesmin nem érdemes huzakodni. Törődjünk bele, hogy a szavak használata megváltozik, értelmetlen keresztbe feküdni a folyamatoknak.

A KIM illetékese például szentül hiszi, hogy a „torzó” szó valami csökevényeset, csekély értékűt, egyenesen rendellenest jelent – mintha bizony a „torz” szóval állna valamilyen kapcsolatban. Hadd okozzak neki némi meglepetést (amit, ha némileg belegondolt volna, nyilván maga is jó tudna): a „torzó” az olasz „törzs” jelentésű szóból ered, éppen ezért a művészettörténet legszebb szobrai között is számos torzó van – amikről mindent el lehetne mondani, csak azt nem, hogy torzak volnának. A torzóval éppen ezért semmi baj nincsen: lehet ugyan a kiegészítésen gondolkodni, oda lehet képzelni a szép test többi részét, de éppen a lényeg van meg, a törzs maga, ami szép, kifejező, erős, kecses, robusztus, törékeny, mindenféle lehet; de csak igen ritkán torz.

Mármost ez a torzó – esetünkben: a Gödör-, később Akvárium-klub – remekül működött fej és végtagok nélkül is; amióta valamiféle Navracsics-baráti társaság vette át (amióta tehát Akvárium lett a Gödörből), ugyan nem sokszor fordultam meg ott, de soha, senkitől nem hallottam olyan panaszt, hogy valamiféle sürgős végtagpótlás vagy hasonló protézis hiányozna ennek a – vezetésváltás után is elég jól elműködgető – közösségi térnek.

De a minisztériumban jobban tudják, ahogyan ott mindent jobban tudnak. Különösen persze a közigazgatásiban, mert hol máshol. A lényeg az, hogy „a Budapest Főváros Önkormányzata tulajdonában álló ingatlanok augusztus 1-jével ingyen az állam tulajdonába kerülnek, az ifjúság- és gyermekvédelmi programok, az aktív kikapcsolódás lehetőségeit ötvöző közösségi tér megteremtése és működtetése, valamint törvényben meghatározott egyéb közfeladatok ellátása érdekében”. Lesz itten állami irányítású kultúra, a kutyaúristenit. Az ember aligha tud másra gondolni, mint hogy a Gödör utáni átmeneti Akvárium-korszak csak arra szolgált, hogy tompítsa azt a nagy koppanást, amit az okozott volna, ha a Gödör Klubot egyszerűen lenyúlja az állam. Nem, nem azt nyúlta le, hanem az Akváriumot.

Mert „torzó”. Most nekiállnak bájos bicepszet, izmos vádlit, bohókás lábujjakat építeni. Csak állami legyen.

Figyelmébe ajánljuk

A bűn nyomora és a nyomor bűne Vadkeleten

Hogy milyen nyomor vezethet el a bűnhöz, amelyben csak némi élelmet vagy egy fél minimálbért sikerül zsákmányolni? Kik az áldozatok és miért hallgatnak? A leszakadó kistérségek sajnos kiváló terepet jelentenek, hogy egy pillantást vessünk a kétségbeejtő helyzetre.

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.