„Torzó”

  • Kálmán C. György
  • 2013. július 2.

Első változat

A KIM képviselője azt hiszi, hogy a „torzó” valami csúnyát és ócskát jelent – ennek a jegyében államosítják az Akvárium (volt Gödör) Klubot.

Nem, felhagytam vele: nem fogok nyelvhasználati kérdéseken háborogni (vagy legalábbis visszafogom magam); ha egyszer valakik nincsenek tisztában egy-egy szó hagyományos jelentésével, és másképp használják, mint ahogyan az én tudásomnak és ízlésemnek megfelelne – hát mindegy, ilyesmin nem érdemes huzakodni. Törődjünk bele, hogy a szavak használata megváltozik, értelmetlen keresztbe feküdni a folyamatoknak.

A KIM illetékese például szentül hiszi, hogy a „torzó” szó valami csökevényeset, csekély értékűt, egyenesen rendellenest jelent – mintha bizony a „torz” szóval állna valamilyen kapcsolatban. Hadd okozzak neki némi meglepetést (amit, ha némileg belegondolt volna, nyilván maga is jó tudna): a „torzó” az olasz „törzs” jelentésű szóból ered, éppen ezért a művészettörténet legszebb szobrai között is számos torzó van – amikről mindent el lehetne mondani, csak azt nem, hogy torzak volnának. A torzóval éppen ezért semmi baj nincsen: lehet ugyan a kiegészítésen gondolkodni, oda lehet képzelni a szép test többi részét, de éppen a lényeg van meg, a törzs maga, ami szép, kifejező, erős, kecses, robusztus, törékeny, mindenféle lehet; de csak igen ritkán torz.

Mármost ez a torzó – esetünkben: a Gödör-, később Akvárium-klub – remekül működött fej és végtagok nélkül is; amióta valamiféle Navracsics-baráti társaság vette át (amióta tehát Akvárium lett a Gödörből), ugyan nem sokszor fordultam meg ott, de soha, senkitől nem hallottam olyan panaszt, hogy valamiféle sürgős végtagpótlás vagy hasonló protézis hiányozna ennek a – vezetésváltás után is elég jól elműködgető – közösségi térnek.

De a minisztériumban jobban tudják, ahogyan ott mindent jobban tudnak. Különösen persze a közigazgatásiban, mert hol máshol. A lényeg az, hogy „a Budapest Főváros Önkormányzata tulajdonában álló ingatlanok augusztus 1-jével ingyen az állam tulajdonába kerülnek, az ifjúság- és gyermekvédelmi programok, az aktív kikapcsolódás lehetőségeit ötvöző közösségi tér megteremtése és működtetése, valamint törvényben meghatározott egyéb közfeladatok ellátása érdekében”. Lesz itten állami irányítású kultúra, a kutyaúristenit. Az ember aligha tud másra gondolni, mint hogy a Gödör utáni átmeneti Akvárium-korszak csak arra szolgált, hogy tompítsa azt a nagy koppanást, amit az okozott volna, ha a Gödör Klubot egyszerűen lenyúlja az állam. Nem, nem azt nyúlta le, hanem az Akváriumot.

Mert „torzó”. Most nekiállnak bájos bicepszet, izmos vádlit, bohókás lábujjakat építeni. Csak állami legyen.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.