Schmitt után

  • Kálmán C. György
  • 2012. január 24.

Első változat

Ezt csak félig-meddig gondolom komolyan.

 

Még mindig nem mondott le „dr.” Schmitt Pál, az állam elnöke, de nekem már most nosztalgiám van iránta. Már-már ott tartok, hogy jó volna, ha maradna még.

 

Mert először is – ritkán jön valami jobb; gondoljunk csak a hetek óta megátalkodottan hallgató Németh Lászlónéra (amely esetben – megintcsak – lehet, hogy még mindig úgy járunk jobban, ha meg se szólal). Másodszor meg: ha belegondolunk, mégis ki jöhetne Schmitt után, rosszabbnál rosszabb, baljós és kínos nevek jutnak az eszünkbe. Kövér László? A sérelmeivel, durvaságával, önfejűségével, kavarásaival? Vagy valaki a „tekintélyes”, „tudós”, „értelmiségi” körökből? Pálinkás, Náray-Szabó, Granasztói? Akik (legalább) „igazi” doktorok, de el- és lekötelezettjei a kormányon levő pártnak? Nem kétséges, sokkal jobban el tudnák adni a semmit, ügyesebb retorikával képviselnék kenyéradójukat – de jobban járnánk? Netán Orbán maga? Brrrr.

 

És Schmitt legalább kiszámítható volt. Sose mondott vagy tett mást, mint amit előre kalkulálni lehetett, mindannyian tudtuk, hogy semmit nem érdemes várni tőle. Aláír, kedélyeskedik, tárogatózik (zongorázik, dalol) – jól elvan. Most jöjjön valaki, akit ki kell ismernünk? Akinek valami új, ismeretlen hobbija van, aki nem az anyanyelvet (sportot, zenét), hanem valami mást „állít előtérbe”? És ráadásul kevésbé vicces? Annak a pozíciónak, amit úgy nevezünk: a magyar állam elnöke, a tekintélye úgyis a nullán van, belföldön, külföldön egyaránt – az is nevetségessé válik, aki ezek után ezt a pozíciót elfoglalja, és vajmi kevés esély van rá, hogy belátható időn belül visszaszerezze a pozíció presztízsét. Akkor meg minek változtatni?

 

Gondoljuk ezt meg. Hát nem jobb Schmitt-tel kihúzni azt a kis időt?

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.