Más, mint nagykutyák rongyrázása, aminek semmi tudományos hozadéka nincs, viszont jó sok pénzt lehet rá elkölteni és nagy emberekkel fotózkodni, ami csakis a tudomány legfelsőbb vezetőinek tesz jót (és csakis nekik fontos)... Valaki nyugtasson már meg, hogy ez nem így van. Mert tudni illik – ha valaki nem tudná, és erős a gyanúm, hogy elenyésző kisebbség tudja - november 19-én ért véget a budapesti World Science Forum, immár az ötödik a sorban. Ennek a nagyszabású rendezvénynek az a lényege, hogy rengeteg tudós érkezik Budapestre a világ minden tájáról – köztük Nobel-díjasok és mindenféle magas kitüntetésekkel, tudományos felső vezetői pozíciókkal rendelkezők, miniszterek és tudományirányítók - , két napig üléseznek, és nyilatkozatot fogalmaznak meg a tudomány jelenlegi helyzetéről és jövőbeli kilátásairól. Mindegyik fórumnak van egy központi témája – elég tág ahhoz, hogy sok mindenről eshessen azért szó - , a résztvevők a találkozó végén elfogadják a nyilatkozatot.
Nos, ezek a találkozók egyáltalán nem titkosak, az eseménynek külön honlapja is van, aki akarja, követheti az eseményeket. De hát annyi minden történik – amúgy is, és nálunk, mostanában különösen -, nem csoda, hogy „a tudomány Davosa” (ahogyan a Fórum szereti jellemezni magát – még az első tanácskozás idején találta ki ezt a frappáns jellemzést az MTA akkori elnöke, s az apparátus azóta igyekszik ezt terjeszteni) nem kapott túl nagy médiafigyelmet.
A nyilatkozatról ilyesmit lehet tudni: „A nyilatkozat több más, fontos megállapítás mellett kiemeli, hogy a tudomány a közösség kincse, az emberiség tulajdona és öröksége. Kimondja egyúttal, hogy a tudomány napjainkban a korábbiaknál is nagyobb mértékben formálja a világot, annak jövőjét. A változó világ nagy kihívásai közé tartozik a népességnövekedés, a klímaváltozás, az élelem- és az energiahiány, a természeti és a technológiai katasztrófák, a járványok és a fenntartható fejlődés. Mindez új szerepet vár el a tudomány képviselőitől.” Blablablabla. Kellő díjazás fejében számos oldalt tudnék teleírni hasonló bölcsességekkel (ha a nevemet nem kell adni hozzá), ne mondja nekem senki, hogy az efféle üres töltelékszövegeket bárki nem, hogy komolyan veszi, de akár csak egy pillanatra el is gondolkodik rajtuk.
Mire jó akkor ez az egész felhajtás? (Csak most veszem észre, hogy ez a bejegyzés az előző folytatása vagy ismétlése…) És mennyibe fáj mindez? Nem úgy vagyok értesülve, hogy az MTA-nak túl sok pénze volna, éppen most vonták össze az intézeteket, hogy 500 milliót megspóroljanak az apparátuson (meg ahol lehet) – azt a több száz jeles tudóst ide kellett repíteni, lakatni és etetni, még ha – ki tudja – szedtek is némi részvételi díjat. És mivégre? Hogy deklarálják: a tudomány fontos dolog? Ahelyett, hogy ezt az időt kutatással töltötték volna? Vagy hogy telefonos-videós konferencián vitatták volna meg, ami annyira kikívánkozott?
Nagyot tévedhetek – csak balsejtelmeim, gyanúim vannak, és nagyon boldog volnék (na jó, talán nem olyan nagyon, de mégis), ha valaki ezeket eloszlatná. Ugye én látom rosszul, és sorsfordító (de legalábbis fontos, érdekes) esemény volt ez a nagy világtalálkozó?
