Kálmán C. György

Tudósfórum

De mi a francnak?

  • Kálmán C. György
  • 2011. december 8.

Első változat

Megvolt a World Science Forum - ötödik alkalommal - Budapesten, "elfogadták és kitörő tapssal üdvözölték a WSF résztvevői a Fórum zárónyilatkozatát" Itt, alul, a kommentekben lehet jelentkezni, ha valaki, bárki, úgy tudja, hogy a budapesti World Science Forum más volt, mint nagyszabású pofavizit.

Más, mint nagykutyák rongyrázása, aminek semmi tudományos hozadéka nincs, viszont jó sok pénzt lehet rá elkölteni és nagy emberekkel fotózkodni, ami csakis a tudomány legfelsőbb vezetőinek tesz jót (és csakis nekik fontos)... Valaki nyugtasson már meg, hogy ez nem így van. Mert tudni illik – ha valaki nem tudná, és erős a gyanúm, hogy elenyésző kisebbség tudja - november 19-én ért véget a budapesti World Science Forum, immár az ötödik a sorban. Ennek a nagyszabású rendezvénynek az a lényege, hogy rengeteg tudós érkezik Budapestre a világ minden tájáról – köztük Nobel-díjasok és mindenféle magas kitüntetésekkel, tudományos felső vezetői pozíciókkal rendelkezők, miniszterek és tudományirányítók - , két napig üléseznek, és nyilatkozatot fogalmaznak meg a tudomány jelenlegi helyzetéről és jövőbeli kilátásairól. Mindegyik fórumnak van egy központi témája – elég tág ahhoz, hogy sok mindenről eshessen azért szó - , a résztvevők a találkozó végén elfogadják a nyilatkozatot.

 

Nos, ezek a találkozók egyáltalán nem titkosak, az eseménynek külön honlapja is van, aki akarja, követheti az eseményeket. De hát annyi minden történik – amúgy is, és nálunk, mostanában különösen -, nem csoda, hogy „a tudomány Davosa” (ahogyan a Fórum szereti jellemezni magát – még az első tanácskozás idején találta ki ezt a frappáns jellemzést az MTA akkori elnöke, s az apparátus azóta igyekszik ezt terjeszteni) nem kapott túl nagy médiafigyelmet.

 

A nyilatkozatról ilyesmit lehet tudni: „A nyilatkozat több más, fontos megállapítás mellett kiemeli, hogy a tudomány a közösség kincse, az emberiség tulajdona és öröksége. Kimondja egyúttal, hogy a tudomány napjainkban a korábbiaknál is nagyobb mértékben formálja a világot, annak jövőjét. A változó világ nagy kihívásai közé tartozik a népességnövekedés, a klímaváltozás, az élelem- és az energiahiány, a természeti és a technológiai katasztrófák, a járványok és a fenntartható fejlődés. Mindez új szerepet vár el a tudomány képviselőitől.” Blablablabla. Kellő díjazás fejében számos oldalt tudnék teleírni hasonló bölcsességekkel (ha a nevemet nem kell adni hozzá), ne mondja nekem senki, hogy az efféle üres töltelékszövegeket bárki nem, hogy komolyan veszi, de akár csak egy pillanatra el is gondolkodik rajtuk.

 

Mire jó akkor ez az egész felhajtás? (Csak most veszem észre, hogy ez a bejegyzés az előző folytatása vagy ismétlése…) És mennyibe fáj mindez? Nem úgy vagyok értesülve, hogy az MTA-nak túl sok pénze volna, éppen most vonták össze az intézeteket, hogy 500 milliót megspóroljanak az apparátuson (meg ahol lehet) – azt a több száz jeles tudóst ide kellett repíteni, lakatni és etetni, még ha – ki tudja – szedtek is némi részvételi díjat. És mivégre? Hogy deklarálják: a tudomány fontos dolog? Ahelyett, hogy ezt az időt kutatással töltötték volna? Vagy hogy telefonos-videós konferencián vitatták volna meg, ami annyira kikívánkozott?

 

Nagyot tévedhetek – csak balsejtelmeim, gyanúim vannak, és nagyon boldog volnék (na jó, talán nem olyan nagyon, de mégis), ha valaki ezeket eloszlatná. Ugye én látom rosszul, és sorsfordító (de legalábbis fontos, érdekes) esemény volt ez a nagy világtalálkozó?

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.