Tanács

Szellemi és nemzeti

  • Kálmán C. György
  • 2011. december 6.

Első változat

Olvasom, hogy „Répássy Róbert igazságügyért felelős államtitkár és Bendzsel Miklós, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala elnöke részvételével megtartotta alakuló ülését a Szellemi Tulajdon Nemzeti Tanácsa csütörtökön, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalában.”

 

Na végre, egy jó hír. A nagytiszteletű Tanács nyilván jó alaposan megbeszélte, hogy a Tanács majd "részt vesz a szellemi tulajdon védelmével kapcsolatos nemzeti stratégia kidolgozásában, valamint figyelemmel kíséri, és előmozdítja annak végrehajtását", és ezzel rendkívül sikeres és gyümölcsöző ülését – sok hasonló ülésezés őszinte reményében – gondolom, berekesztette.

 

Sose értettem, hogy komoly emberek hogy képesek a semmiről szóló üléseken komoly képpel részt venni, órákat tölteni értékes munkaidejükből azzal, energiát pazarolni alkotó készségükből arra, hogy ilyen értelmetlen, semmitmondó bizottságosdit játsszanak. Kik ezek, és miért jó ez nekik?

 

És ez nem varrható az Orbán-kormány nyakába, még csak nem is az elmúltnyócév (vagy 21, vagy 66 év) terméke, hanem így van ez vagy százötven éve. Magukat rendkívül fontosnak és hozzáértőnek gondoló emberek Rendkívül Nagy Jelentőségű Bizottságokban fontoskodnak és hozzáértenek – ehhez sajátos agyberendezkedés kell, végtelen türelem, és rendkívüli önbizalom. Nem feltételezem, hogy a Tanács tagjai pénzt kapnának áldásos és áldozatos tevékenységükért, nyilván valahogy másképp éri ez meg nekik, azon túl, hogy újabb funkciót írhatnak az aláírásuk után, és hogy módfelett jól érzik magukat a többi tanácstag oly megtisztelő társaságában.

 

És a cikkből azt is megtudjuk, hogy kik ezek („a tanács a szellemitulajdon-védelemhez kapcsolódó szakma- és tudományterületeken kimagasló szakértelemmel, sokoldalú gyakorlati tapasztalattal rendelkező, elismert személyiségeket egyesít a gazdasági és innovációs, a kulturális és művészeti, valamint a szakpolitikai professzionális szakértelem területeiről”), cseppet sem meglepő a névsor: ott vannak persze a politikai megbízottak (ha kultúra, akkor csakis L. Simon László lehet, nehogy már kifogyjon a megbízatásokból, Pröhle Gergely is ott ül, hátha valami külföldi izéről is szó lesz), a többiek pedig többnyire azok, akik mindenkinek mindig az eszébe jutnak: ha élettudományok, akkor ki más, mint Freund Tamás, ha pénzügyek, akkor Bod Péter Ákos, ha innovatív ipar, akkor Bogsch Erik, ha művészet, akkor Baán László. Ja, és Borókai Gábor, minden politikától függetlenül. (Tag még továbbá Barsiné Pataky Etelka, aki, megjegyzem, ún. – e helyről hívnám fel a Tanácskinevező Főbizottság figyelmét erre az érdekes kisebbségre, állítólag másképp pisilnek, mint mi szoktunk.)

 

Mindenki azzal tolja el az idejét, amivel akarja, én ugyan nem szólok bele. És ha van, aki tanácsokban akar pöffeszkedni, tegye. Sok sikert.

Figyelmébe ajánljuk

„A Száraz november azoknak szól, akik isznak és inni is akarnak” – így készítették elő a Kék Pont kampányát

Az idén már kilencedik alkalommal elindított kampány hírét nem elsősorban a plakátok juttatják el az emberekhez, hanem sokkal inkább a Kék Pont önkéntesei, akik a Száraz november nagyköveteiként saját közösségeikben népszerűsítik a kezdeményezést, sőt, néhány fővárosi szórakozóhely pultjaira „száraz” itallapokat is visznek.

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.