Tanács

Szellemi és nemzeti

  • Kálmán C. György
  • 2011. december 6.

Első változat

Olvasom, hogy „Répássy Róbert igazságügyért felelős államtitkár és Bendzsel Miklós, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala elnöke részvételével megtartotta alakuló ülését a Szellemi Tulajdon Nemzeti Tanácsa csütörtökön, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalában.”

 

Na végre, egy jó hír. A nagytiszteletű Tanács nyilván jó alaposan megbeszélte, hogy a Tanács majd "részt vesz a szellemi tulajdon védelmével kapcsolatos nemzeti stratégia kidolgozásában, valamint figyelemmel kíséri, és előmozdítja annak végrehajtását", és ezzel rendkívül sikeres és gyümölcsöző ülését – sok hasonló ülésezés őszinte reményében – gondolom, berekesztette.

 

Sose értettem, hogy komoly emberek hogy képesek a semmiről szóló üléseken komoly képpel részt venni, órákat tölteni értékes munkaidejükből azzal, energiát pazarolni alkotó készségükből arra, hogy ilyen értelmetlen, semmitmondó bizottságosdit játsszanak. Kik ezek, és miért jó ez nekik?

 

És ez nem varrható az Orbán-kormány nyakába, még csak nem is az elmúltnyócév (vagy 21, vagy 66 év) terméke, hanem így van ez vagy százötven éve. Magukat rendkívül fontosnak és hozzáértőnek gondoló emberek Rendkívül Nagy Jelentőségű Bizottságokban fontoskodnak és hozzáértenek – ehhez sajátos agyberendezkedés kell, végtelen türelem, és rendkívüli önbizalom. Nem feltételezem, hogy a Tanács tagjai pénzt kapnának áldásos és áldozatos tevékenységükért, nyilván valahogy másképp éri ez meg nekik, azon túl, hogy újabb funkciót írhatnak az aláírásuk után, és hogy módfelett jól érzik magukat a többi tanácstag oly megtisztelő társaságában.

 

És a cikkből azt is megtudjuk, hogy kik ezek („a tanács a szellemitulajdon-védelemhez kapcsolódó szakma- és tudományterületeken kimagasló szakértelemmel, sokoldalú gyakorlati tapasztalattal rendelkező, elismert személyiségeket egyesít a gazdasági és innovációs, a kulturális és művészeti, valamint a szakpolitikai professzionális szakértelem területeiről”), cseppet sem meglepő a névsor: ott vannak persze a politikai megbízottak (ha kultúra, akkor csakis L. Simon László lehet, nehogy már kifogyjon a megbízatásokból, Pröhle Gergely is ott ül, hátha valami külföldi izéről is szó lesz), a többiek pedig többnyire azok, akik mindenkinek mindig az eszébe jutnak: ha élettudományok, akkor ki más, mint Freund Tamás, ha pénzügyek, akkor Bod Péter Ákos, ha innovatív ipar, akkor Bogsch Erik, ha művészet, akkor Baán László. Ja, és Borókai Gábor, minden politikától függetlenül. (Tag még továbbá Barsiné Pataky Etelka, aki, megjegyzem, ún. – e helyről hívnám fel a Tanácskinevező Főbizottság figyelmét erre az érdekes kisebbségre, állítólag másképp pisilnek, mint mi szoktunk.)

 

Mindenki azzal tolja el az idejét, amivel akarja, én ugyan nem szólok bele. És ha van, aki tanácsokban akar pöffeszkedni, tegye. Sok sikert.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.