Tanács

Szellemi és nemzeti

  • Kálmán C. György
  • 2011. december 6.

Első változat

Olvasom, hogy „Répássy Róbert igazságügyért felelős államtitkár és Bendzsel Miklós, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala elnöke részvételével megtartotta alakuló ülését a Szellemi Tulajdon Nemzeti Tanácsa csütörtökön, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalában.”

 

Na végre, egy jó hír. A nagytiszteletű Tanács nyilván jó alaposan megbeszélte, hogy a Tanács majd "részt vesz a szellemi tulajdon védelmével kapcsolatos nemzeti stratégia kidolgozásában, valamint figyelemmel kíséri, és előmozdítja annak végrehajtását", és ezzel rendkívül sikeres és gyümölcsöző ülését – sok hasonló ülésezés őszinte reményében – gondolom, berekesztette.

 

Sose értettem, hogy komoly emberek hogy képesek a semmiről szóló üléseken komoly képpel részt venni, órákat tölteni értékes munkaidejükből azzal, energiát pazarolni alkotó készségükből arra, hogy ilyen értelmetlen, semmitmondó bizottságosdit játsszanak. Kik ezek, és miért jó ez nekik?

 

És ez nem varrható az Orbán-kormány nyakába, még csak nem is az elmúltnyócév (vagy 21, vagy 66 év) terméke, hanem így van ez vagy százötven éve. Magukat rendkívül fontosnak és hozzáértőnek gondoló emberek Rendkívül Nagy Jelentőségű Bizottságokban fontoskodnak és hozzáértenek – ehhez sajátos agyberendezkedés kell, végtelen türelem, és rendkívüli önbizalom. Nem feltételezem, hogy a Tanács tagjai pénzt kapnának áldásos és áldozatos tevékenységükért, nyilván valahogy másképp éri ez meg nekik, azon túl, hogy újabb funkciót írhatnak az aláírásuk után, és hogy módfelett jól érzik magukat a többi tanácstag oly megtisztelő társaságában.

 

És a cikkből azt is megtudjuk, hogy kik ezek („a tanács a szellemitulajdon-védelemhez kapcsolódó szakma- és tudományterületeken kimagasló szakértelemmel, sokoldalú gyakorlati tapasztalattal rendelkező, elismert személyiségeket egyesít a gazdasági és innovációs, a kulturális és művészeti, valamint a szakpolitikai professzionális szakértelem területeiről”), cseppet sem meglepő a névsor: ott vannak persze a politikai megbízottak (ha kultúra, akkor csakis L. Simon László lehet, nehogy már kifogyjon a megbízatásokból, Pröhle Gergely is ott ül, hátha valami külföldi izéről is szó lesz), a többiek pedig többnyire azok, akik mindenkinek mindig az eszébe jutnak: ha élettudományok, akkor ki más, mint Freund Tamás, ha pénzügyek, akkor Bod Péter Ákos, ha innovatív ipar, akkor Bogsch Erik, ha művészet, akkor Baán László. Ja, és Borókai Gábor, minden politikától függetlenül. (Tag még továbbá Barsiné Pataky Etelka, aki, megjegyzem, ún. – e helyről hívnám fel a Tanácskinevező Főbizottság figyelmét erre az érdekes kisebbségre, állítólag másképp pisilnek, mint mi szoktunk.)

 

Mindenki azzal tolja el az idejét, amivel akarja, én ugyan nem szólok bele. És ha van, aki tanácsokban akar pöffeszkedni, tegye. Sok sikert.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.