Tanács

Szellemi és nemzeti

  • Kálmán C. György
  • 2011. december 6.

Első változat

Olvasom, hogy „Répássy Róbert igazságügyért felelős államtitkár és Bendzsel Miklós, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala elnöke részvételével megtartotta alakuló ülését a Szellemi Tulajdon Nemzeti Tanácsa csütörtökön, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalában.”

 

Na végre, egy jó hír. A nagytiszteletű Tanács nyilván jó alaposan megbeszélte, hogy a Tanács majd "részt vesz a szellemi tulajdon védelmével kapcsolatos nemzeti stratégia kidolgozásában, valamint figyelemmel kíséri, és előmozdítja annak végrehajtását", és ezzel rendkívül sikeres és gyümölcsöző ülését – sok hasonló ülésezés őszinte reményében – gondolom, berekesztette.

 

Sose értettem, hogy komoly emberek hogy képesek a semmiről szóló üléseken komoly képpel részt venni, órákat tölteni értékes munkaidejükből azzal, energiát pazarolni alkotó készségükből arra, hogy ilyen értelmetlen, semmitmondó bizottságosdit játsszanak. Kik ezek, és miért jó ez nekik?

 

És ez nem varrható az Orbán-kormány nyakába, még csak nem is az elmúltnyócév (vagy 21, vagy 66 év) terméke, hanem így van ez vagy százötven éve. Magukat rendkívül fontosnak és hozzáértőnek gondoló emberek Rendkívül Nagy Jelentőségű Bizottságokban fontoskodnak és hozzáértenek – ehhez sajátos agyberendezkedés kell, végtelen türelem, és rendkívüli önbizalom. Nem feltételezem, hogy a Tanács tagjai pénzt kapnának áldásos és áldozatos tevékenységükért, nyilván valahogy másképp éri ez meg nekik, azon túl, hogy újabb funkciót írhatnak az aláírásuk után, és hogy módfelett jól érzik magukat a többi tanácstag oly megtisztelő társaságában.

 

És a cikkből azt is megtudjuk, hogy kik ezek („a tanács a szellemitulajdon-védelemhez kapcsolódó szakma- és tudományterületeken kimagasló szakértelemmel, sokoldalú gyakorlati tapasztalattal rendelkező, elismert személyiségeket egyesít a gazdasági és innovációs, a kulturális és művészeti, valamint a szakpolitikai professzionális szakértelem területeiről”), cseppet sem meglepő a névsor: ott vannak persze a politikai megbízottak (ha kultúra, akkor csakis L. Simon László lehet, nehogy már kifogyjon a megbízatásokból, Pröhle Gergely is ott ül, hátha valami külföldi izéről is szó lesz), a többiek pedig többnyire azok, akik mindenkinek mindig az eszébe jutnak: ha élettudományok, akkor ki más, mint Freund Tamás, ha pénzügyek, akkor Bod Péter Ákos, ha innovatív ipar, akkor Bogsch Erik, ha művészet, akkor Baán László. Ja, és Borókai Gábor, minden politikától függetlenül. (Tag még továbbá Barsiné Pataky Etelka, aki, megjegyzem, ún. – e helyről hívnám fel a Tanácskinevező Főbizottság figyelmét erre az érdekes kisebbségre, állítólag másképp pisilnek, mint mi szoktunk.)

 

Mindenki azzal tolja el az idejét, amivel akarja, én ugyan nem szólok bele. És ha van, aki tanácsokban akar pöffeszkedni, tegye. Sok sikert.

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”