étel, hordó

Drum Café

  • ételhordó
  • 2017. december 30.

Ételhordó

A név hallatán jazzkávézóra tippelnénk. Olyanra, ahol van Beamter Bubi- és Bolond Kovács-emléksarok, ahol a takarító dobseprűvel dolgozik zár­óra után, ahol legfeljebb teakonyha van, az is csak a személyzetnek. De a valóság ennél is káprázatosabb! Igaz, hogy dobolni legfeljebb a várakozás közben lehet az asztalon, és kávékülönlegességeket sem mérnek itt, ám az ételválaszték zavarba ejtő, már ami a mennyiséget illeti. És ha ehhez még hozzátesszük, hogy a Drum Café alcíme: Langosh & Gulash Bar, honlapjukon pedig a kockás abrosz, a pirospaprika és a bogrács dominál, egyértelmű, hogy itt valami félreértés lehet. Még akkor is, ha a drumra logikus magyarázat, hogy a hely a Dob utca 2. alatt található.

De a nagy meglepetés csak azután következik, hogy a névvel kapcsolatos ellentmondáson túltesszük magunkat. Szombat délután úgy sikerül asztalt fognunk, hogy éppen felállnak az egyiktől. Noha nem voltak illúzióink, és a café meghatározást szimpla turistalehúzóként könyveltük el, az étlap láttán mindent visszavonunk. Olyan, mintha 20 évet visszamennénk az időben – nemcsak a választék, de az árak miatt is. A háromfogásos menük közül az 1990 forintos a legdrágább, ráadásul három teljes adagot jelent, vagyis szó sincs az ilyenkor szokásos zónázásról. De a főételek ára sem pénztárcaszaggató: 1500 forint alatt van minden.

A vegetáriánus menü (1690 Ft) minden elemében hozza a kifőzdei átlagot, legyen szó a sajtkrémlevesről, a lecsós nokedliről vagy a somlói galuskáról. A különbség legfeljebb annyi, hogy egy „önkiben” ugyanez többe fáj, és ott kiszolgálás sincs.

A csésze babgulyás (590 Ft) is egész jó. Van benne marhahús meg kolbász, kellemesen meleg, az íze is megfelelő. Legfeljebb attól jövünk zavarba, hogy összesen egy szem bab van benne. Ennél sokkal nagyobb csalódás a magyaros pelmenyi (1490 Ft), amit az étlapon Putyin képével hirdetnek. A tészta papírízű, a benne lévő töltelék azonosíthatatlan. Olyan, mint valami előregyártott tömegtermék, melynek elkészítése abból áll, hogy forró vízbe kell dobni. De messze még a pince alja! Mivel csak egyszer élünk, desszertként a nutellás lángost (1050 Ft) választjuk, melynek elfogyasztása akkor is megtestesült bátorságpróba lenne, ha minden alkotóeleme tökéletes volna. Hát még így! Képzeljenek el egy szottyadt, szivacsos állagú lángost, amire nutellát kentek, félbehajtották, majd ráspricceltek egy fél flaska műtejszínhabot… És ez nem vicc!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.