étel, hordó

Halműhely

  • ételhordó
  • 2017. december 9.

Ételhordó

Három éve már, hogy „Kapj rá!” címmel több mint 100 millió forintos kormányzati kampány indult a halfogyasztás népszerűsítéséért, de mintha az egész titokban zajlott volna. A vendéglátásban ugyanazok a halászcsárdák a meghatározók, mint évtizedekkel ezelőtt, és az átlagos magyar vendéglői étlapon továbbra is a Tesco-lazac meg a harcsapaprikás az úr. Noha a kampánytól függetlenül nyílt egy-két speciális hely is, a hal még mindig a közétkezés fekete báránya, maximum karácsonykor meg nyáron, a parti büfékben osztanak neki lapot.

Ehhez mérten hatalmas bátorságra vall, hogy a Nagykörút szívében, a Teréz körút 3. szám alatt nem újabb burgerezőt, hanem halsütödét nyitottak, méghozzá olyat, ahol nincs csirkéből, marhából készült vészkijárat sem, aki itt belép, kizárólag víziből választhat, elsősorban édesvíziből: keszeg, harcsa, süllő… Persze van hekk is, de a vörös tonhalat meg a cápát ne itt keressék.

A berendezés divatos, de nem hivalkodó, van bárszékes és asztalos részleg, de a leghangsúlyosabb elem a látványkonyha. A személyzet segítőkész és udvarias, sajnos a nagy belmagasság és a maxi szagelszívó ellenére sem csak az illatokat érezni. Előételnek halcsipszet (590 Ft/10 dkg) és haltepertőt (690 Ft/10 dkg) kérünk, mindkettő „rendes ételnek” is beillene. A tepertőnél nyoma sincs a haljellegnek, a külseje ropogós, belül szinte olvad, az egészben kisütött aquadella pedig épp annyira sós és olajos, amennyire muszáj. A pisztráng (690 Ft/10 dkg) a sütödei átlagot hozza, viszont ilyen jó hekket (450 Ft/10 dkg) csak kivételes alkalommal kapunk a parton. Külön dicséret jár a sült krumpliért (400 Ft), és a remek házi kenyérért (70 Ft/szelet), a szuperlatívusz azonban a roston sült harcsafilének jár (690 Ft), amire az illik leginkább, hogy „ilyen hal nem is létezik”. Zsemlében, mustárral a legjobb hamburgerekkel is felvenné a versenyt.

A remek vacsora után csak azt sajnáljuk, hogy nem próbáltuk ki a halászlét. No, majd legközelebb, de véletlenül sem ünneplőruhában.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.