étel, hordó

Halműhely

  • ételhordó
  • 2017. december 9.

Ételhordó

Három éve már, hogy „Kapj rá!” címmel több mint 100 millió forintos kormányzati kampány indult a halfogyasztás népszerűsítéséért, de mintha az egész titokban zajlott volna. A vendéglátásban ugyanazok a halászcsárdák a meghatározók, mint évtizedekkel ezelőtt, és az átlagos magyar vendéglői étlapon továbbra is a Tesco-lazac meg a harcsapaprikás az úr. Noha a kampánytól függetlenül nyílt egy-két speciális hely is, a hal még mindig a közétkezés fekete báránya, maximum karácsonykor meg nyáron, a parti büfékben osztanak neki lapot.

Ehhez mérten hatalmas bátorságra vall, hogy a Nagykörút szívében, a Teréz körút 3. szám alatt nem újabb burgerezőt, hanem halsütödét nyitottak, méghozzá olyat, ahol nincs csirkéből, marhából készült vészkijárat sem, aki itt belép, kizárólag víziből választhat, elsősorban édesvíziből: keszeg, harcsa, süllő… Persze van hekk is, de a vörös tonhalat meg a cápát ne itt keressék.

A berendezés divatos, de nem hivalkodó, van bárszékes és asztalos részleg, de a leghangsúlyosabb elem a látványkonyha. A személyzet segítőkész és udvarias, sajnos a nagy belmagasság és a maxi szagelszívó ellenére sem csak az illatokat érezni. Előételnek halcsipszet (590 Ft/10 dkg) és haltepertőt (690 Ft/10 dkg) kérünk, mindkettő „rendes ételnek” is beillene. A tepertőnél nyoma sincs a haljellegnek, a külseje ropogós, belül szinte olvad, az egészben kisütött aquadella pedig épp annyira sós és olajos, amennyire muszáj. A pisztráng (690 Ft/10 dkg) a sütödei átlagot hozza, viszont ilyen jó hekket (450 Ft/10 dkg) csak kivételes alkalommal kapunk a parton. Külön dicséret jár a sült krumpliért (400 Ft), és a remek házi kenyérért (70 Ft/szelet), a szuperlatívusz azonban a roston sült harcsafilének jár (690 Ft), amire az illik leginkább, hogy „ilyen hal nem is létezik”. Zsemlében, mustárral a legjobb hamburgerekkel is felvenné a versenyt.

A remek vacsora után csak azt sajnáljuk, hogy nem próbáltuk ki a halászlét. No, majd legközelebb, de véletlenül sem ünneplőruhában.

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Megbillenve

Eddig csak a fideszes médiagépezet és a kormányzati, állami propaganda folytatott lélektani hadviselést (is) Magyar Péter ellen, ám jó ideje működik ez már visszafele is – úgy tűnik, nem is hatástalanul.

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.