Három éve már, hogy „Kapj rá!” címmel több mint 100 millió forintos kormányzati kampány indult a halfogyasztás népszerűsítéséért, de mintha az egész titokban zajlott volna. A vendéglátásban ugyanazok a halászcsárdák a meghatározók, mint évtizedekkel ezelőtt, és az átlagos magyar vendéglői étlapon továbbra is a Tesco-lazac meg a harcsapaprikás az úr. Noha a kampánytól függetlenül nyílt egy-két speciális hely is, a hal még mindig a közétkezés fekete báránya, maximum karácsonykor meg nyáron, a parti büfékben osztanak neki lapot.
Ehhez mérten hatalmas bátorságra vall, hogy a Nagykörút szívében, a Teréz körút 3. szám alatt nem újabb burgerezőt, hanem halsütödét nyitottak, méghozzá olyat, ahol nincs csirkéből, marhából készült vészkijárat sem, aki itt belép, kizárólag víziből választhat, elsősorban édesvíziből: keszeg, harcsa, süllő… Persze van hekk is, de a vörös tonhalat meg a cápát ne itt keressék.
A berendezés divatos, de nem hivalkodó, van bárszékes és asztalos részleg, de a leghangsúlyosabb elem a látványkonyha. A személyzet segítőkész és udvarias, sajnos a nagy belmagasság és a maxi szagelszívó ellenére sem csak az illatokat érezni. Előételnek halcsipszet (590 Ft/10 dkg) és haltepertőt (690 Ft/10 dkg) kérünk, mindkettő „rendes ételnek” is beillene. A tepertőnél nyoma sincs a haljellegnek, a külseje ropogós, belül szinte olvad, az egészben kisütött aquadella pedig épp annyira sós és olajos, amennyire muszáj. A pisztráng (690 Ft/10 dkg) a sütödei átlagot hozza, viszont ilyen jó hekket (450 Ft/10 dkg) csak kivételes alkalommal kapunk a parton. Külön dicséret jár a sült krumpliért (400 Ft), és a remek házi kenyérért (70 Ft/szelet), a szuperlatívusz azonban a roston sült harcsafilének jár (690 Ft), amire az illik leginkább, hogy „ilyen hal nem is létezik”. Zsemlében, mustárral a legjobb hamburgerekkel is felvenné a versenyt.
A remek vacsora után csak azt sajnáljuk, hogy nem próbáltuk ki a halászlét. No, majd legközelebb, de véletlenül sem ünneplőruhában.
