Kaeng Som Tom Yum

  • kertész lesek
  • 2013. június 20.

Ételhordó

"Egy lépést se tovább, itt mérik a legkafább thai kaját" Az ígéret szép szó, de vajon megtartják-e? Az Ételhordó napszámosa Budapest egyik leginkább szennyezett pontjára merészkedett.

Az Andrássy út elején eszünkbe sem jutna teraszozni, ám kikiáltó állja utunk. "Egy lépést se tovább, itt mérik a legkafább thai kaját" mondja, mi pedig hallgatunk rá, bár tudjuk jól, hogy az effajta propaganda a turistalehúzás minősített esete. A külsőre leginkább gyorsbüfére emlékeztető hely elé kiállítottak egy életnagyságú távol-keleti szépséget is, igaz, csak rostlemezre kasírozva. Ő hallgat, és tűri, hogy ittas külföldiek fotózkodjanak vele.

Mindezt már a teraszon ülve tapasztaljuk, ami a legnagyobb jóindulattal sem mondható csendesnek, noha rajtunk kívül nincs vendég. Idáig ér a Bajcsy-Zsilinszky úti kereszteződés háromsávos kocsisora, a folyamatos motorzúgást csak néha színesíti szirénaszó.

false

Szerencsénkre másfajta színesítés is jut: a thai green tea cocktail (690 Ft) spenótos fényével, tejjel és jéggel felütve hatásos frissítő, ráadásul nélkülözhetetlen tartozéka a pla kung (1850 Ft) nevezetű salátának, amit garnélarákkal, citromfűvel, hagymával és mentával készítenek. Ám ez csak a felszín. A fogás legfontosabb eleme a csilikrém, amitől az egész elviselhetetlenül sárkányossá válik. De épp így jó! Csakhogy a szörp elfogy, a csípés megmarad. Mielőtt valami komolyabbat kérnénk, tem pu ra kunggal (1280 Ft) igyekszünk gyógyítani sebeinket. Csodák csodája, a panírozott rákocskákat nem érezzük mirelitesnek, ami minden bizonnyal érzékcsalódás, de nem zavaró. Főételnek a phat med ma muangot (2190 Ft) választjuk, ami kesudiós, gombás-hagymás alap édes paprikával, választott hússal, mert most már hanyagolnánk a tűzokádást. Ha csirkével, disznóval vagy marhával kérjük, négyszázzal olcsóbb, a tintahal viszont izgalmasabbnak tűnik. Főleg, hogy nem karikában érkezik. Külsőre inkább olyan, mint a búgócsiga, az íze, mint egy kínai pingpongütő gumizásának. Ennél többet nem is várhatunk.

Elégedettségünket a khao niaw ma muang (880 Ft) nevű édesség tetőzi be: olyan, mint a tejberizs, de kókusztejjel locsolták, és mangót tettek rá; az benne a legjobb, hogy elfogyasztása után szó sincs elnehezülésről, inkább felfrissít.

Ritka pillanatok Budapest egyik leginkább légszennyezett pontján.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.