Kaeng Som Tom Yum

  • kertész lesek
  • 2013. június 20.

Ételhordó

"Egy lépést se tovább, itt mérik a legkafább thai kaját" Az ígéret szép szó, de vajon megtartják-e? Az Ételhordó napszámosa Budapest egyik leginkább szennyezett pontjára merészkedett.

Az Andrássy út elején eszünkbe sem jutna teraszozni, ám kikiáltó állja utunk. "Egy lépést se tovább, itt mérik a legkafább thai kaját" mondja, mi pedig hallgatunk rá, bár tudjuk jól, hogy az effajta propaganda a turistalehúzás minősített esete. A külsőre leginkább gyorsbüfére emlékeztető hely elé kiállítottak egy életnagyságú távol-keleti szépséget is, igaz, csak rostlemezre kasírozva. Ő hallgat, és tűri, hogy ittas külföldiek fotózkodjanak vele.

Mindezt már a teraszon ülve tapasztaljuk, ami a legnagyobb jóindulattal sem mondható csendesnek, noha rajtunk kívül nincs vendég. Idáig ér a Bajcsy-Zsilinszky úti kereszteződés háromsávos kocsisora, a folyamatos motorzúgást csak néha színesíti szirénaszó.

false

Szerencsénkre másfajta színesítés is jut: a thai green tea cocktail (690 Ft) spenótos fényével, tejjel és jéggel felütve hatásos frissítő, ráadásul nélkülözhetetlen tartozéka a pla kung (1850 Ft) nevezetű salátának, amit garnélarákkal, citromfűvel, hagymával és mentával készítenek. Ám ez csak a felszín. A fogás legfontosabb eleme a csilikrém, amitől az egész elviselhetetlenül sárkányossá válik. De épp így jó! Csakhogy a szörp elfogy, a csípés megmarad. Mielőtt valami komolyabbat kérnénk, tem pu ra kunggal (1280 Ft) igyekszünk gyógyítani sebeinket. Csodák csodája, a panírozott rákocskákat nem érezzük mirelitesnek, ami minden bizonnyal érzékcsalódás, de nem zavaró. Főételnek a phat med ma muangot (2190 Ft) választjuk, ami kesudiós, gombás-hagymás alap édes paprikával, választott hússal, mert most már hanyagolnánk a tűzokádást. Ha csirkével, disznóval vagy marhával kérjük, négyszázzal olcsóbb, a tintahal viszont izgalmasabbnak tűnik. Főleg, hogy nem karikában érkezik. Külsőre inkább olyan, mint a búgócsiga, az íze, mint egy kínai pingpongütő gumizásának. Ennél többet nem is várhatunk.

Elégedettségünket a khao niaw ma muang (880 Ft) nevű édesség tetőzi be: olyan, mint a tejberizs, de kókusztejjel locsolták, és mangót tettek rá; az benne a legjobb, hogy elfogyasztása után szó sincs elnehezülésről, inkább felfrissít.

Ritka pillanatok Budapest egyik leginkább légszennyezett pontján.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.