„A könyvek és a gasztronómia iránti olthatatlan vonzalmunk hívta létre ezt az éttermet, ahol mindkét szenvedélyünknek hódolhatunk. Érezted valaha egy jó írás olvasása közben a megírt ételek zamatát a szádban?” Ezzel a felütéssel csábít a Könyv bár a Klauzál tér szomszédságában, a Dob utcában. Az már a mi bajunk, hogy barátságtalan időjárás miatt legfeljebb Dosztojevszkij teázó ördögei ugranak be, csupa vacak íz.
| ||
Szerencsére odabent már szó sincs erről. Modern, nem különösebben emlékezetes bútorok, valamint könyvek, könyvek és könyvek, de ne gondoljunk se hangulatos antikváriumra, se a szokásos áruházra. Mintha az IKEA rendezte volna be valamelyik szocialista nagyüzem szakszervezeti könyvtárát – ami a gyűjteményt illeti, Moldovától a Szovjetunió alkotmányáig, az 1975-ös Ki mit gyárt?-tól az Új magyar lexikon pótkötetéig elég jellegzetes a felhozatal.
Az ételek viszont egyáltalán nem a 1970–1980-as évek üzemi konyháit juttatják az eszünkbe, noha így lenne kerek. Helyette most éppen Gulliver utazásait kínálják menüben, de volt már A szürke ötven árnyalata, Vuk és Amerikai psycho meg Sörgyári capriccio is. Szindbád szerencsére nem volt.
Persze nem kell ezeket túlságosan szigorúan venni! Csupán kedves gesztus, semmi több. A mostani Gulliver menüben például „soktányéros” édesburgonya-levest (1190 Ft) és „fürjlakomát” (2990 Ft) kínálnak az „óriások földjéről”, ez a valóságban úgy néz ki, hogy a levest kancsóban hozzák egy kistányérral (à la Lilliput), a fürj pedig egy bazi nagy pulykacomb, nem is két-, háromemberes adag. De a lényeg, hogy a mustárban megsütött hús kitűnő, a rakott krumplira emlékeztető köret és a leves is.
De à la carte sincs ok az aggodalomra: a tortillás kukoricaleves (790 Ft) jó felvezető a cvekedlis, körtés kacsamellhez (2290 Ft), ami aztán mindent visz. És persze jó a desszert, az ún. csupacsokis szelet is (990 Ft), de a végén azért van egy kis hiányérzetünk. No, nem az ételektől, azokkal nincs semmi baj. Inkább attól, hogy ha már úgy alakult, hogy a külsőségekben nem a szakácskönyvekre helyezik a hangsúlyt, akkor talán meg kéne oldani azt is, hogy az irodalom ne csak dekorációként, a már említett kedves gesztusként legyen jelen.
