étel, hordó

Pusoma

  • ételhordó
  • 2013. március 29.

Ételhordó

"Úgy véljük, hogy hamarosan megfogjuk az isten marhalábszárát" - bizakodott az Ételhordó kiküldött munkatársa, amikor átlépte a Pusoma vendéglő küszöbét. Majd jött a sajtos bagett...

Közismert, hogy Csepel Budára néző oldala egykor szebb napokat látott iparvidék, de a másik (a "nyugati" partvidék) napsütötte táj, amit sohasem árnyékolt Weiss Manfréd szelleme. Soroksárról pazar Long Beachnek látni a "szigetországot", neve is van: Hollandi út, régebben a munkásosztály ment ezen az úton a paradicsomba, most már csak a 71-es és a 148-as busz, előbbi a csepeli Szent Imre térről, utóbbi Kispest, Pesterzsébet felől. Egymásba érnek a napközis és ifjúsági táborok, sporttelepek, a csúszdás-mászós strandfürdő, egy kellemes park (az emléktábla szerint a csepeli dolgozók építették 1977-ben, társadalmi munkában), majd a vízi csoda végállomása, a 19. századi hangulatú kompkikötő, ahol a révész még kábellel dolgozik.


 

Lehet, hogy a tavaszt hoztuk el, de az is lehet, hogy itt mindig kék az ég. Pezseg a part, mintha egy Fenyő Miki-dal kelt volna életre, de ha valami hiányzik, az a vendéglátás: a falatozók, a büfék, a sörcsapok. Szerencsére mégsem a pizzafutárt kell riasztani, ha megéhezünk. Bár a szemközti családi házas, nyaralós utcaképbe teljesen belesimul a Pusoma vendéglő, közelről már tisztán látni, hogy itt nem csak anyu készít vasárnapi ebédet a vendégségbe érkező kollégáknak.

"Üzletünk 27 éve üzemel, ez idő alatt folyamatos bővítésekkel, fejlesztésekkel sikerült elérni a jelenlegi képet" - áll a beharangozóban, s az étterem mottója olvastán (házias ízek, baráti árak), úgy véljük, hogy hamarosan megfogjuk az isten marhalábszárát. A választék bőséges, ínycsiklandó, de a pincér ébresztőt fúj, közli: csak olyan ételekkel szolgálhat, amik "be vannak már készítve". S nemcsak a tócsnira tálalt zöldséghalom vagy az ún. Gundel-bélszíntokány hiánycikk, de a hideg füstölt pisztráng is tejszínes tormával, friss zöldségekkel és pirítóssal. Azt sem lehet bekészíteni?

A közepesnél valamivel jobb fokhagymakrémlevest kapunk, de a hozzávaló sajtos bagett minősíthetetlen (550 Ft), a rizses-tartáros brokkoli sörtésztában (980 Ft) egyértelműen vigaszágon érkezik, talán ezért maradt ki belőle a fűszerezés - így nem lehet baj. Helyette a roston libamáj áfonyás körtével (2200 Ft) nyújt némi vigaszt, de az is inkább csak az ára miatt. A legjobb a túrós palacsinta (550 Ft), épp ilyet hiányoltunk a partról. Mi, vagyis inkább ki lesz itt nyáron?

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.