| ||
Már nem okoz meglepetést, hogy a Király, a Dob vagy a Kazinczy utca minden este olyan, mint valami hatalmas rockfesztivál két színpad közötti átjárója. Hömpölyög a sörösüveggel hadonászó tömeg, többen hordanak napszemüveget, mint a Palatinuson, és mindenki ordít. Az úti cél természetesen valamelyik kocsma, aztán a következő meg az azutáni, és általában ájulásig tart a dáridó. Ám egyre több vendéglátós ismeri fel, hogy ez csak a felszín. Mert igaz ugyan, hogy jobban megjegyzünk nyolc fürdőgatyás, óbégató brit turistát, mint nyolc mindenre mosolygó skandináv nyugdíjast vagy egyéb jámbor példányokat bármilyen korosztályból, ám ez nem azt jelenti, hogy belőlük ne lenne bőven. Talán többen is vannak, mint a csápolók, csakhogy este 10 után felszippantja őket valamelyik szálloda, mert nincs kedvük azzal tölteni a "vendégéjszakát", hogy műanyag pohárból kortyolgassák a nagyfröccsöt a murván.
Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a Dob utcában nemrég nyílt Vintage afféle öregek napközi otthonának készült, az viszont kétségtelen, hogy a romkocsmáknál szelídebb vizeken evez. A belső leginkább a cukrászdákéra emlékeztet: világos színek, mindenki kedvére való, ún. ízléses dekoráció, vagyis nyoma sincs a környékbeli retrónak, lepusztult vagy annak ható romantikának. Ám fabatkát sem érne ez a barátságos, nem különösebben vakmerő berendezés, ha nem lenne kerthelyiség, "garden", ami minden bizonnyal a Vintage sikerének egyik kulcsa.
Elsőre be sem jutunk, másodjára már foglalással érkezünk.
A választék szerény, a kiszolgálás lelkes, bár kissé zavaró, hogy úgy viselkednek velünk, mintha valami "gasztroszentélybe" nyertünk volna bebocsátást. Nem rossz a francia bagett háromféle mártogatóssal és friss zöldségekkel (1120 Ft), de ilyet bármelyik, legalább háromcsillagos szendvicsezőben is lehet kapni: finom pékáru, a szokásos paradicsom, uborka, rukkola szentháromság, csípős, kevésbé csípős és szelíd krémek. Viszont a fish and chips (1990 Ft) valóban párját ritkítja! Panír helyett bunda, vajpuha hal, érdekesen fűszerezett majonéz. De a legnagyobb szenzáció a sült krumpli, a "chips". Tényleg olyan íze van, mint a chipsnek, de ez nem üli meg a gyomrot, és mintha kihagyták volna belőle az olajat. Ennek ellenére komolyan megható, hogy a borjú bécsinél (3290 Ft) fel sem merül efféle köret, krumplisalátával hozzák, ami ugyanúgy első osztályú, mint sült rokona. A hús se rossz, de a krumpli nyomába sem ér.
Cukrászdát mondtunk az elején, és nem is lőttünk mellé. Hiába csodakrumpli, aranyhal, az ebéd fénypontja messze a sós-karamellás panna cotta meggyraguval (980 Ft). Jópofa, hogy csatos, befőttesüvegbe tették, de az ilyen gesztusnak csak akkor van értelme, ha kifogástalan a tartalom. Nos, ez ilyen. És még a meggyragu is meggyragu, nem valami cukros lekvár.
