Vintage garden

  • kertész lesek
  • 2014. július 25.

Ételhordó

Az Ételhordó munkatársa a romkocsmáknál szelídebb vizeken evez.
false

Már nem okoz meglepetést, hogy a Király, a Dob vagy a Kazinczy utca minden este olyan, mint valami hatalmas rockfesztivál két színpad közötti átjárója. Hömpölyög a sörösüveggel hadonászó tömeg, többen hordanak napszemüveget, mint a Palatinuson, és mindenki ordít. Az úti cél természetesen valamelyik kocsma, aztán a következő meg az azutáni, és általában ájulásig tart a dáridó. Ám egyre több vendéglátós ismeri fel, hogy ez csak a felszín. Mert igaz ugyan, hogy jobban megjegyzünk nyolc fürdőgatyás, óbégató brit turistát, mint nyolc mindenre mosolygó skandináv nyugdíjast vagy egyéb jámbor példányokat bármilyen korosztályból, ám ez nem azt jelenti, hogy belőlük ne lenne bőven. Talán többen is vannak, mint a csápolók, csakhogy este 10 után felszippantja őket valamelyik szálloda, mert nincs kedvük azzal tölteni a "vendégéjszakát", hogy műanyag pohárból kortyolgassák a nagyfröccsöt a murván.

Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a Dob utcában nemrég nyílt Vintage afféle öregek napközi otthonának készült, az viszont kétségtelen, hogy a romkocsmáknál szelídebb vizeken evez. A belső leginkább a cukrászdákéra emlékeztet: világos színek, mindenki kedvére való, ún. ízléses dekoráció, vagyis nyoma sincs a környékbeli retrónak, lepusztult vagy annak ható romantikának. Ám fabatkát sem érne ez a barátságos, nem különösebben vakmerő berendezés, ha nem lenne kerthelyiség, "garden", ami minden bizonnyal a Vintage sikerének egyik kulcsa.

Elsőre be sem jutunk, másodjára már foglalással érkezünk.

A választék szerény, a kiszolgálás lelkes, bár kissé zavaró, hogy úgy viselkednek velünk, mintha valami "gasztroszentélybe" nyertünk volna bebocsátást. Nem rossz a francia bagett háromféle mártogatóssal és friss zöldségekkel (1120 Ft), de ilyet bármelyik, legalább háromcsillagos szendvicsezőben is lehet kapni: finom pékáru, a szokásos paradicsom, uborka, rukkola szentháromság, csípős, kevésbé csípős és szelíd krémek. Viszont a fish and chips (1990 Ft) valóban párját ritkítja! Panír helyett bunda, vajpuha hal, érdekesen fűszerezett majonéz. De a legnagyobb szenzáció a sült krumpli, a "chips". Tényleg olyan íze van, mint a chipsnek, de ez nem üli meg a gyomrot, és mintha kihagyták volna belőle az olajat. Ennek ellenére komolyan megható, hogy a borjú bécsinél (3290 Ft) fel sem merül efféle köret, krumplisalátával hozzák, ami ugyanúgy első osztályú, mint sült rokona. A hús se rossz, de a krumpli nyomába sem ér.

Cukrászdát mondtunk az elején, és nem is lőttünk mellé. Hiába csodakrumpli, aranyhal, az ebéd fénypontja messze a sós-karamellás panna cotta meggyraguval (980 Ft). Jópofa, hogy csatos, befőttesüvegbe tették, de az ilyen gesztusnak csak akkor van értelme, ha kifogástalan a tartalom. Nos, ez ilyen. És még a meggyragu is meggyragu, nem valami cukros lekvár.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.