A régi balatoni úton, a Velencei-tó településein áthaladva mindent alaposan szemügyre vehetünk. Hosszú kilométereken át érvényes a 40-es sebességkorlátozás, a helyi rendőrök vadásznak a 45-50-nel száguldozókra, de nem csak ezért lépünk a fékre. Agárd belterületén elképesztő faház kelleti magát az egyik sarkon, mintha egyenesen Karintiából hozták volna ide az osztrák falusi turizmus hittérítői. Nem legelészik körötte tehéncsorda, mégis a szarvasmarha játszik főszerepet. A helyet Gulyás csárdának hívják, ami legalább olyan váratlan, mintha Ausztriában egy nádfedeles, gémeskutas házikót neveznének Seeblickhüttének.
| ||
De hamar túltesszük magunkat a képzavaron, a vendégszeretőnek tűnő pincérek pedig jól kompenzálják azt a döbbenetet, amit az étlap 1990-es éveket idéző grafikai túlkapásai okoznak. A terasz hűvösében, a parkoló autókat bámulva, magyaros vegyes ízelítővel (1890 Ft) indítunk. Csípős kolbász, angolszalonna, lila hagyma, paprika és paradicsom hever a fatálon, de sem ezek, sem a kenyér nem jelent különösebb meglepetést. Egy tisztességes piacon mi is összeszedhettük volna a hozzávalókat, legfeljebb ránk szólnának, hogy ne ott uzsonnázzunk. A paradicsomleves (650 Ft) hamisítatlan hazai ízeivel okoz örömet. Nincs benne semmi trükközés, semmi olaszkodás, csak tészta meg vélhetően fácános paradicsompüré, némi só, cukor. Otthon sem csinálnánk jobban. Örömteli, hogy várakozásunkkal ellentétben a vegákra nem a szokásos rántott sajt/gomba, grillezett zöldségek rémtettekkel gondoltak. A zöldséges fasírt lila káposztával (1850 Ft) az ilyen pályán tökéletes megoldás: az ortodoxok valószínűleg fintorognának, ám ők nem is járnak csárdába. A roston sült pisztrángra (100 Ft/dkg) viszont már nem fintoroghat senki. Fogalmunk sincs, honnan való - biztosan nem a tóból -, de tökéletes példány, amit a konyhában sem barmoltak el. Mindenkinek örömére szolgálna, ha a parti bódésok feljárnának ide leckét venni.
Mivel a desszertválaszték nem túl meggyőző (palacsinta, somlói, gesztenyepüré), mákos tésztával (880 Ft) zárunk, ami ismét az édes otthont juttatja eszünkbe - leginkább a szétfőtt metéltnek köszönhetően.
