avagy a költő ír, a macska miákol és az eb von’, avagy szerintem szükségünk van-e egy Kerényi meg 2 akárki által kötetenként cirka huszonkétmillióért előállított, politikusoknak meg boldog-boldogtalannak ingyen osztogatott sorozatra?
Azokon kívül, akik benne vannak a buliban?
Persze a kulturálisan vérbefrusztráltakon kívül, akik télleg’ úgy vélik, mint ez a szerencsétlen Kerényi, hogy a ballib kánon, értsd zsidók s bérenceik, lehengerelték a magyarokat, ezért aztán durr!?
Puff!?
Nincs pénz, de A régi házra van egy húszas?
Hogy az ugorkafa jobbszélen ingó ágára fölkapaszkodott, a kultúrából tudatosan kiiratkozva, azt csupán paravánnak használó surmó, első generációs politikai esztablisment A régi házat ingyen kapott berendezési tárgyként fölpakolhassa koloniál könyvespolcára?
Nekem amúgy spec. családilag van meg A régi ház – noha keresztmaminak, akitől a könyvet örököltem, megvolt a véleménye Tormay Cécile-ről, mert nem a fiúkat szerette –, tudom, miről beszélnek, én igazán ismerem, anyanyelvem az, amit ezek a suttyók felnőttkoruk derekán igyekeznek bebiflázni, törnek keresztbe, lévén az a keresztény úri középosztály, a „fasizoid feudal-plutokrata gentry közkereseti társaság gemildert durch Pluralismus” (Márai) nyelve, bár nemigen látom, mi ebben, ami itt folyik, a pluralizmus?
Hogy hol marad mások, a másfajta vélemény akceptálása, legalább minimális konzultáció a szakmával, nem a szakmaiság totális megvetése-e, amit ezek a nyomorultak produkálnak?
Vajh’ a talpnyalizókon kívül kit érdekel, hogy a kormány vagy mi a szösz el-e fogadja a nem tom’ mit, ja igen, „a még mindig uralkodó balliberális irodalmi kánont”, vagy nem-e? Mer’ mi köze hozzá a közszolgák hadának?
Ha szabad érdeklődnöm?
És mi az egyáltalán, hogy ballib kánon, ahhoz képest, hogy kánonjavaslatok versengéséből alakul, ami alakul, és mindenki játszik, aki akar?
Persze kemény, sokszor igazságtalan és méltánytalan a verseny, ámde – a nemzetközi zsidó összeesküvést leszámítva – mi az, ami a javaslattevőket, mondjuk, akadályozza abban, hogy erősen javasoljanak?
Vidáman, élvezettel, szívből-igazán?
Vajon korrekt javaslat-e az, ha a köz, valamennyiünk pénzén, kurvára sok pénzért, minden arányosságot cinizmussal szertedúlva, bizonytalan ízlésű korlátolt pökhendiek odavetik a magyar kultúrát pártpolitikai, szavazatmaximálási szempontjaiknak?
Hajdan Kertész Imre Nobel-díját – Mészáros Sándortól hallottam az anekdotát, ő meg Jánossy Lajostól, úgyhogy tuti forrás – akként vélelmezte a Moszkva téri könyvárus, miszerint úgymond, tudod, haver, az ukránok leuralták a műkorcsolyázást, a zsidók leuralták az irodalmat – no, hát nem ezek mennek, nem ilyesmi laspadt nejlonzacsik hada szálldos a széllben a Moszkván?
