Egy-Ügy

  • Kukorelly Endre
  • 2012. június 12.

Ezer és 3

Olvastam Nyirő József Madéfalvi veszedelemjét. Megvan nekem, keresztanyámtól örököltem, Erdélyi Szépmíves Céh, Kolozsvár, év nélkül, az ostrom alatt rongálódott példány.


Fotó: Kollányi Fotó

Regény, krónika inkább, a „székelyöldöklésről” (SICVLICIDIVM): Mária Terézia megbízottja, br. Siskovics József altábornagy 1764 vízkeresztje utáni hajnalon a sorozásnak ellenállókat ágyútűz alá vonatta, vagy kétszázan meghaltak. A székelyek tömegesen menekültek Moldvába, ahonnan 10 esztendő múlva, br. Hadik András közbenjárására a töröktől kiürített Bukovinába telepedtek. Gimnazistaként olvastam, tetszett. Torokszorító. Néma küzdelem című regénye is megvan, azt nem olvastam. Amikor minden átmenet nélkül vadul wassalbertezni kezdett a középosztály irodalommal szemben amúgy rezzenetlenül közönyös, ám súlyos politikai angazsálódásához mindenképp irodalmi megerősítést is kereső része, azon hüledeztem, vajon nincs-e senki, aki elmesélje nekik, hogy jobboldali íródeficit ide vagy oda, ennyire azért nem rossz a helyzet? Még Erdély-ügyben sem, mert ha Tamási jó, de nem jobb, ott van például Nyirő.

Hát itt van.

Eléggé jobb, Wassnál mindenképp jobb, egyáltalán: író.

Ezt-azt később olvastam még tőle, vegyes. Dagály és szikárság, zengzet, közhelyhalmaz, székelynépsors, havasipásztoríz, mulatságos és megindító, balladás, helytáll/észjár, egyszerű-de-csavaros, szegény-de-kitart, sokat nem bírsz belőle. Fajdkakasok dürgése, hallgatod, szép, sok, öreges-avíttas, modoros, elkapcsolod.

A Dunatévét is elkapcsolhatod. Az a tömény, székelyöldöklő sete-sutaság és hamiskomorkodás, a giccshalmaz, ami Nyirő (a román hatóságok által jogtalanul és/vagy kisstílűn megakadályozott) újratemetését kísérte (volna), magáért beszél. Vagyis hát nem beszél magáért, nem, nem, nem.

Nem, semmi nem beszél magáért, az ízléstelenség, a reménytelenül csúf nem beszél, hanem állít: magát, egész’ közvetlen’ az orrod elé. Elléphetsz onnan, elfordulhatsz, elhajolhatsz, nem muszáj nézned. Nem kötelező, egyéb csatornákon más(fajta ízléstelenség) megy, és persze olvashatsz is, akár Nyirőt, jobban jársz. Mindez mégsem ilyen flottul megoldható: az van ugyanis, magyarok, hogy itt államilag nyomják le a torkunkon az irodalomnak álcázott politikai giccset. Az a kormányzat ad el nekünk egy a politikában a nyilasok oldalára keveredett, ott végig kitartó, jó negyedvonalbeli írót mint kanonizálandót, mely amúgy a sztratoszférából szarik az irodalomra. Tisztán szavazatmaximálási okokból, rezzenéstelen arccal, végtelen cinizmussal áldozva föl bármit, ami szent. A magyar kultúrát, árva székelyeket, náluk is árvább gyanútlanokat, a haza üdvét.

Figyelmébe ajánljuk

„A Száraz november azoknak szól, akik isznak és inni is akarnak” – így készítették elő a Kék Pont kampányát

Az idén már kilencedik alkalommal elindított kampány hírét nem elsősorban a plakátok juttatják el az emberekhez, hanem sokkal inkább a Kék Pont önkéntesei, akik a Száraz november nagyköveteiként saját közösségeikben népszerűsítik a kezdeményezést, sőt, néhány fővárosi szórakozóhely pultjaira „száraz” itallapokat is visznek.

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált.