Fotó: Kollányi Fotó
Regény, krónika inkább, a „székelyöldöklésről” (SICVLICIDIVM): Mária Terézia megbízottja, br. Siskovics József altábornagy 1764 vízkeresztje utáni hajnalon a sorozásnak ellenállókat ágyútűz alá vonatta, vagy kétszázan meghaltak. A székelyek tömegesen menekültek Moldvába, ahonnan 10 esztendő múlva, br. Hadik András közbenjárására a töröktől kiürített Bukovinába telepedtek. Gimnazistaként olvastam, tetszett. Torokszorító. Néma küzdelem című regénye is megvan, azt nem olvastam. Amikor minden átmenet nélkül vadul wassalbertezni kezdett a középosztály irodalommal szemben amúgy rezzenetlenül közönyös, ám súlyos politikai angazsálódásához mindenképp irodalmi megerősítést is kereső része, azon hüledeztem, vajon nincs-e senki, aki elmesélje nekik, hogy jobboldali íródeficit ide vagy oda, ennyire azért nem rossz a helyzet? Még Erdély-ügyben sem, mert ha Tamási jó, de nem jobb, ott van például Nyirő.
Hát itt van.
Eléggé jobb, Wassnál mindenképp jobb, egyáltalán: író.
Ezt-azt később olvastam még tőle, vegyes. Dagály és szikárság, zengzet, közhelyhalmaz, székelynépsors, havasipásztoríz, mulatságos és megindító, balladás, helytáll/észjár, egyszerű-de-csavaros, szegény-de-kitart, sokat nem bírsz belőle. Fajdkakasok dürgése, hallgatod, szép, sok, öreges-avíttas, modoros, elkapcsolod.
A Dunatévét is elkapcsolhatod. Az a tömény, székelyöldöklő sete-sutaság és hamiskomorkodás, a giccshalmaz, ami Nyirő (a román hatóságok által jogtalanul és/vagy kisstílűn megakadályozott) újratemetését kísérte (volna), magáért beszél. Vagyis hát nem beszél magáért, nem, nem, nem.
Nem, semmi nem beszél magáért, az ízléstelenség, a reménytelenül csúf nem beszél, hanem állít: magát, egész’ közvetlen’ az orrod elé. Elléphetsz onnan, elfordulhatsz, elhajolhatsz, nem muszáj nézned. Nem kötelező, egyéb csatornákon más(fajta ízléstelenség) megy, és persze olvashatsz is, akár Nyirőt, jobban jársz. Mindez mégsem ilyen flottul megoldható: az van ugyanis, magyarok, hogy itt államilag nyomják le a torkunkon az irodalomnak álcázott politikai giccset. Az a kormányzat ad el nekünk egy a politikában a nyilasok oldalára keveredett, ott végig kitartó, jó negyedvonalbeli írót mint kanonizálandót, mely amúgy a sztratoszférából szarik az irodalomra. Tisztán szavazatmaximálási okokból, rezzenéstelen arccal, végtelen cinizmussal áldozva föl bármit, ami szent. A magyar kultúrát, árva székelyeket, náluk is árvább gyanútlanokat, a haza üdvét.
