Ság, meccs, templom, mi, ho szpeirón

  • Kukorelly Endre
  • 2012. július 31.

Ezer és 3

2012. július 26-án este Ipolyság-Sahyban, egy szállodai szobában a Videoton–Slovan Bratislava meccs 2. félidejét nézem. 0:0. Pozsonyban 1:1 volt, mi jutottunk tovább. Magyarok. Összesen kb. hat magyar játékos van a pályán, egy részük a Slovanban. Még a kispadon is Mészáros, Kovac, Sabo, Sebo, Grendel, mit tudom én, hogy magyarok-e. Szarka biztos az. Grendel az Grendel. Grendel Lajossal söröztem a szemközti kocsmában, otthagyom a meccs miatt.


Baromira nem tetszik, hogy ennyi harmadvonalbeli idegenlégióst foglalkoztatnak, ez a trend, majd abbamarad, közepesen mi is tudunk. Ria-ria-Hungária, gajdolják a nézőtéren, ez se tetszik, szebb rigmust is kitalálhatnánk, és mitől Hungária a Paulo Sousa? A pálya szélén néhány szomorú ember álldigál, DUNASZERDAHELY feliratú transzparenst tartanak, a két csapat színes bőrű futballistái mezt cserélnek, ez így, együtt, egyszerre. Szlovákiában/Felvidéken vagyok, próbálom mindennek a báját/abszurditását érezni/élvezni, nem nagyon megy. Irodalmi tábor, a Szlovákiai Magyar Írók Szövetsége szervezése, csomó fiatal, csomó kolléga is, N. Tóth Anikó, Németh Zoltán és Hizsnyai Zoltán, Csehy Zoltán és Polgár Anikó, Garacziék, Mizser Attila, Elek Tiborék. Másnap, reggeli után egy nőt meg egy férfit találok a szobámban, a férfi a csapot szereli, a nő csípőre tett kézzel dirigálja szlovákul. Aztán felém fordulva hosszasan elnézést kér magyarul, és kimegy. A szerelő kisvártatva befejezi, felém fordulva hosszasan elnézést kér magyarul, és kimegy. Ezek akkor magyarok, vagy mi? Mi vagy nem mi? Ha nem magyarok játszanak egymással, unom, ha magyarok játszanak egymással, unom, ha magyarok játszanak nem magyarokkal, izgulok, ez szép és mély dolog. Megvan neked? Ha megvan neked, tudod, miről beszélek, ha nincs, ne próbáld megérteni, én se próbálom. Hogy például most mit csinálok, hogy fájna-e, ha a Slovan légiósai bepréselnének egyet a Fehérvár légiósainak? Fájna. Semmi értelme, ne keress neki. Orbánt mutatják két pillanatig, tapsol, annak van értelme. Számára van értelme. A nemzetközi kupák első körében 4 magyar csapatból kettő simán kizúgott, össz. 1 győzelem, 3 döntetlen. És négy vereség, albán, dagesztáni és szlovák csapatok ellen. A rendezvény a zsinagógában van, délután átsétálok az 1734-ben épült, szép kis barokk katolikus templomhoz. A kapuzatba beillesztették a 13. századi épület oszlopmaradványait. Mise van, fiatal, mosolygós pap prédikál erős palóc tájszólásban, a magvető példázatát mondja. Tudod, Máté 13, 1-23, Márk 4, 1-9, Lukács 8, 5-8: hogy némely magvak az út szélére, némelyek kövek közé, mások tövisek közé, megint mások termékeny talajra hullnak.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.