2012. július 26-án este Ipolyság-Sahyban, egy szállodai szobában a Videoton–Slovan Bratislava meccs 2. félidejét nézem. 0:0. Pozsonyban 1:1 volt, mi jutottunk tovább. Magyarok. Összesen kb. hat magyar játékos van a pályán, egy részük a Slovanban. Még a kispadon is Mészáros, Kovac, Sabo, Sebo, Grendel, mit tudom én, hogy magyarok-e. Szarka biztos az. Grendel az Grendel. Grendel Lajossal söröztem a szemközti kocsmában, otthagyom a meccs miatt.
Baromira nem tetszik, hogy ennyi harmadvonalbeli idegenlégióst foglalkoztatnak, ez a trend, majd abbamarad, közepesen mi is tudunk. Ria-ria-Hungária, gajdolják a nézőtéren, ez se tetszik, szebb rigmust is kitalálhatnánk, és mitől Hungária a Paulo Sousa? A pálya szélén néhány szomorú ember álldigál, DUNASZERDAHELY feliratú transzparenst tartanak, a két csapat színes bőrű futballistái mezt cserélnek, ez így, együtt, egyszerre. Szlovákiában/Felvidéken vagyok, próbálom mindennek a báját/abszurditását érezni/élvezni, nem nagyon megy. Irodalmi tábor, a Szlovákiai Magyar Írók Szövetsége szervezése, csomó fiatal, csomó kolléga is, N. Tóth Anikó, Németh Zoltán és Hizsnyai Zoltán, Csehy Zoltán és Polgár Anikó, Garacziék, Mizser Attila, Elek Tiborék. Másnap, reggeli után egy nőt meg egy férfit találok a szobámban, a férfi a csapot szereli, a nő csípőre tett kézzel dirigálja szlovákul. Aztán felém fordulva hosszasan elnézést kér magyarul, és kimegy. A szerelő kisvártatva befejezi, felém fordulva hosszasan elnézést kér magyarul, és kimegy. Ezek akkor magyarok, vagy mi? Mi vagy nem mi? Ha nem magyarok játszanak egymással, unom, ha magyarok játszanak egymással, unom, ha magyarok játszanak nem magyarokkal, izgulok, ez szép és mély dolog. Megvan neked? Ha megvan neked, tudod, miről beszélek, ha nincs, ne próbáld megérteni, én se próbálom. Hogy például most mit csinálok, hogy fájna-e, ha a Slovan légiósai bepréselnének egyet a Fehérvár légiósainak? Fájna. Semmi értelme, ne keress neki. Orbánt mutatják két pillanatig, tapsol, annak van értelme. Számára van értelme. A nemzetközi kupák első körében 4 magyar csapatból kettő simán kizúgott, össz. 1 győzelem, 3 döntetlen. És négy vereség, albán, dagesztáni és szlovák csapatok ellen. A rendezvény a zsinagógában van, délután átsétálok az 1734-ben épült, szép kis barokk katolikus templomhoz. A kapuzatba beillesztették a 13. századi épület oszlopmaradványait. Mise van, fiatal, mosolygós pap prédikál erős palóc tájszólásban, a magvető példázatát mondja. Tudod, Máté 13, 1-23, Márk 4, 1-9, Lukács 8, 5-8: hogy némely magvak az út szélére, némelyek kövek közé, mások tövisek közé, megint mások termékeny talajra hullnak.
