A Magyar Időkben leírták: az SZDSZ, a marxisták és Iványi Gábor miatt van szükség a hajléktalantörvényre

  • G. M.
  • 2018. október 31.

Fekete Lyuk

A kormánymédiában mindig sikerül emelni a tétet.

Miután a kormány kriminalizálta a hajléktalanságot, a kormánymédia rögtön működésbe lépett, és megmagyarázta, hogy az azóta már életbe lépő törvény csak a hajléktalanok segítése miatt van, hiába mond ennek ellent a józan ész is.

A héten azonban sikerült emelni a tétet, miután a Magyar Időkben megjelent a Hajléktalanok SZDSZ-es hálóban címre hallgató cikk. A kormánylap szerzője pedig nem húzza az időt, és hamar elárulja, hogy a hajléktalantörvényre bizony egy marxista csoport, „az SZDSZ ideológiáját továbbvivő Menhely Alapítvány” és Iványi Gábor miatt van szükség.

„Jelenleg a fővárosban a legrosszabb a helyzet, ahol a liberálisok által uralt intézményrendszer eddig képtelen volt értékelhető szakmai munkát végezni. A mostani törvény előzményének tekinthető, az utcai létformát visszaszorítani szándékozó, a közterületek használatát korlátozó 2013-as rendelet megvalósítását bojkottálták, már akkor is a liberális »értékekre« (emberi jogok, a hajléktalanok megbélyegzése, hatósági terror) hivatkozva” – írja a Magyar Idők szerzője.

És hogy nyolc évvel a második Orbán-kormány működése után kit érdemes okolni a helyzet miatt? Hát, a marxista csoportokat:

„A mai hajléktalanellátó intézményrendszernek a kezdetektől máig meghatározó pozícióban lévő prominensei – Győri Péter, Iványi Gábor, Vecsei Miklós – ugyanis mind a kilencvenes évek SZDSZ irányította, neo­liberális gazdaságfilozófiát és szociálpolitikát hirdető álcivil szervezeteiből, »szellemi műhelyeiből« verbuválódtak, olyan etalonokkal, mint a Szegényeket Támogató Alap, Solt Ottília vagy Ferge Zsuzsa. Ez a marxista csoport nagyon jól elvolt a Demszky-éra langymeleg vizében a fővárosban, soha nem hallottuk őket tiltakozni a Bokros-csomag, az utcai szociális munka normatíváját csökkentő törvények, a társadalombiztosítás tervezett privatizációja ellen, de csendben voltak a Lipót bezárásakor is, amely több száz pszichiátriai beteget szabadított akkor a hajléktalanellátásra” – mondja ki az ítéletet a kormánylap szerzője.

Aki ellenállhatatlan vágyat érez, itt tudja elolvasni a cikket.

A hajléktalantörvényről nemrég a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke is beszélt, ő azt mondta, hogy ellátó szervezetként azt keresik, mi az, amitől ténylegesen jobb lesz a hajléktalanok élete.

A Máltai Szeretetszolgálat a hajléktalantörvényről: A vendégemnek sem a szennyes edényeimet mutogatom

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke először szólalt meg a hajléktalanság kriminalizálása óta.

Figyelmébe ajánljuk

Már több mint 240 iskolában van bombariadó országszerte

  • narancs.hu

Budapesten és vidéken is több iskola kapott fenyegető emailt csütörtök reggel. A rendőrség átvizsgálja az érintett iskolákat, az oktatás folytatásáról, illetve a tanulók hazaküldéséről az intézmények saját hatáskörben döntenek.

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Zöld és fekete

A többszörös hozzáférhetetlenség határozza meg Nanna Frank Møller és Zlatko Pranjić frusztráló dokumentumfilmjét. Első ránézésre a téma filmes-antropológiai eszközökkel könnyedén megragadhatónak tetszik. Zenica egy Szarajevótól nem messze lévő kisebbecske város, amelynek határában a világ egyik legnagyobb acélgyárának, az ArcelorMittalnak a kokszolóüzeme terpeszkedik.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.