Az a hülye, aki nem érti! Sajátos módon kért bocsánatot a Pesti Srácok szerzője a mozgáskorlátozottaktól

  • narancs.hu
  • 2019. augusztus 8.

Fekete Lyuk

Félreértették a homofóbiáját.

Elnézést kért az Elég az érzékenyítésért, hagyjátok élni az embereket című cikkéért Vésey Kovács László, a Pesti Srácok szerzője. Ez az a cikk, amiben a Coca-Cola elfogadást hirdető #loveislove mottójú plakátkampánya apropóján a szerző kifejtette, hogy nem csak "melegpropagandát" nem szeretne az utcán látni, de arra jutott, ő maga például "tolószékes embereket sem szeretne hirdetéseken nézegetni". És nem azért, mert gyűlöli őket, csak hát mégsem "ugyanolyan természetes tolószékben élni, mint két lábon sétálni."

A habzó kólabotrány ekképp már nem csak a szabad szerelemről szólt, hanem a másságról, elfogadásról úgy általában.

A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége határozottan elítélte a Pesti Srácok cikkében tett megnyilvánulást, majd feljelentést tett az ügyben.

Vésey Kovács kénytelen-kelletlen így bocsánatot kért. De még hogyan?!

"Természetesen nem a mozgáskorlátozottak, kerekesszékesek bántása volt a célom" – írja magyarázatként. Majd hosszasan azt fejtegeti, hogy "hiszen az nem is róluk szólt, hanem a homoszexualitást népszerűsítő lobbi folyamatos és gyermekeinkre veszélyes nyomulásáról".

"Nem célpontként, hanem hasonlatként szerepeltek a cikkben."

Ezért a szerző szerint márpedig az a hülye, aki félreértette a szavait, miszerint "őket (a mozgáskorlátozottakat) sem akarjuk nézni". Ez ugyanis szerinte "nem célzottan rájuk (mármint a mozgáskorlátozottakra) vonatkozott".

Az a baj, hogy Vésey Kovács olyan remekül érvel, hogy végül arra jut, hogy nem a mozgáskorlátozottakat nem akarja nézni, hanem úgy értette, hogy a mozgáskorlátozottakat nem akarja nézni.

A mindenkit hülyének kikiáltó bocsánatkérés elé a Pesti Srácok úgymond szerkesztőségi megjegyzést is fűzött. Azt írják, ők a maguk részéről "nem kívántak belefolyni" munkatársuk által publikált írás körül kialakult "polémiába", mert "az újságírás bevett szabályai szerint a nem aláírt véleménycikkek számítanak szerkesztőségi állásfoglalásnak".

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.