Bayer előbb leszarjankózta Webert, most „nyomorult embernek” titulálja

  • B.P.M.
  • 2019. április 1.

Fekete Lyuk

A Néppártból való kilépést sürgeti a publicista.

„A minap még a parlamentben is téma lettem, amiért annak neveztem Manfred Webert, ami: gyáva sz…rjankónak. Szabó Tímea ugrott neki a miniszterelnöknek emiatt – az a Szabó Tímea, aki amúgy O1G táblák alatt szokott tüntetgetni, és mélyen meg van róla győződve idegbeteg és becstelen társaival együtt, hogy az a demokrácia, míg emez a nácizmus. Persze mindez teljesen lényegtelen és érdektelen, csak azért hozom ide, mert megmagyarázza azt, Weber miért az, ami.

Weber nyomorult ember. Már abban az értelemben, hogy az ember bizony nyomorulttá válik, ha soha nem mondhatja ki őszintén azt, amit gondol. Ennek oka pedig az a bizonyos 'soft power', a civil szervezetektől a sajtóig, amely ma Nyugaton – és különösen Németországban – egész egyszerűen meghatározza a politikusok és immáron az egyszerű polgárok szólás- és gondolatszabadságát is” - olvasható Bayer Zsolt publicisztikája a Magyar Nemzetben.

Hozzátette: ha ma Németországban nyilvánosan és „visszaesőként” bírálni mered a migrációs politikát, rosszat mondasz a migránsokról és jobboldali, keresztény, határozottan konzervatív véleményt hangoztatsz,  fenntartásai­dat hangoztatod a genderelmélettel kapcsolatban, kirúgnak a munkahelyedről. „Ha politikusként teszed ugyanezt, szintúgy véged van: a sajtó és a „civilek” szét fognak szedni, a nyilvánosság vesztőhelyeire hurcolnak, és pillanatok alatt véget vetnek álmaidnak, ambícióidnak, reményeidnek és karrierednek” - tette hozzá.

Bayer szerint Webernek és a többi nyomorult embernek annyit kell hazudniuk, hogy elnyerjék a „velejéig liberális (valójában náci)” soft power kegyét, hogy a végén nincs választásuk, mint önmaguknak is hazudni.

„Vagyis gyávák és becstelenek. És kijelentik, hogy nekik immáron a mi szavaza­tainkra sincs szükségük, nem akarnak a mi szavazatainkkal bizottsági elnökök lenni. Nos, Weber 'úr', itt van végre egy közös pont, végre valamiben egyetértünk: mi sem akarjuk, hogy maga a mi szavazatainkkal legyen bizottsági elnök. Maga ugyanis az, ami. És kénytelen vagyok megismételni önmagam: kifelé, de azonnal ebből a mocsárból! Nem lehet sokáig ilyen gyáva gazemberek között elvszerűnek, önazonosnak maradni. Kifelé a néppártból, de gyorsan!”

Bayer Zsolt szerint Weber egy „gyáva szarjankó"

Újfent magasra teszi a lécet a publicista. „Amúgy Weber tegnapi, budapesti látogatásának egyetlen igazi, őszinte, nem maníros, nem hazug pillanata volt, az az egyetlen pillanat, amihez Webernek nem volt köze: amikor levitte a szél a fejéről a kipát a zsinagóga kertjében. Hja kérem, a Jóisten sem tudja elviselni a farizeus szarjankókat!"

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.