Bayer Zsolt a gimnazista Nagy Blankáról: kretén, barom állat, nyomorult, ócska kis proli és az is marad

  • - palosm -
  • 2019. január 15.

Fekete Lyuk

Nagy Blanka az aktivistaéletről: "vállalom a vegzálást, mert nem félek."

Nézzük a polgári oldal visszafogottságáról és választékos stílusáról ismert publicistája, Bayer Zsolt mivel próbálja kitölteni a szuperfüggetlen jobboldali tévében a show-ját.

Gimnazisták szidalmazásával. Idézzük Bayert, aki a rendszerkritikus tüntetéseken hónapok óta fel-feltűnő, a decemberi kecskeméti tüntetésen szokatlanul heves, trágár szavaktól sem mentes (például: a Fidesz egy "undorító, ocsmány és fertöző járvány", bajszos szar helyett "bajszos fasz," de a szónok a "bassza arcon magát" felszólítást is használta) beszédet mondó Nagy Blanka szegedi gimnazistáról szól tekintélyt parancsoló bölcsességgel:

"Ő a mi kis Blankánt. A jövő politikus asszonya. Aki ha gimnazista, maximum 18 éves lehet, és már egy igazi kretén barom állat. És, ami a leggyönyörűbb, hogy büszke magára."

Egyébiránt Blanka valóban gimnazista, ám 19 éves. De idézzük tovább.

„No, hát akkor, kedves Blanka! Az a helyzet, hogy te nem hős vagy, hanem egy szerencsétlen, nyomorult, ócska, kis proli. És hogyha így folytatod, akkor belőled nem hős lesz, hanem maradsz egy szerencsétlen, nyomorult, rohadt, kis proli.” (...)

false


"Nem tudom, hogy ezt otthonról hoztad-e. De miután az alma matered elhatárolódott tőled, biztos nem a gimnáziumban tanultad. Nem hiszem, hogy azt tanultad, hogy ímigyen kellene megszólalnunk nyilvános tereken."

Felmerül persze a kérdés, Bayer vajon hol tanulta azt, hogy egy publicisztikában a pöcsözés, gecizés, taknyozás-nyálazás... nem soroljuk tovább, szóval, hogy ezt hol tanulta az ember, akit a NER valamiféle kereszténydemokrata gondolkodóként prezentálna az ország nyilvánossága előtt.

De nem biztos, hogy szeretnénk tudni erre a kérdésre a választ.

Nagy Blankával egyébként a Narancs még tavaly áprilisban beszélgetett. Érdemes felidézni Térdvédőben a demokráciáért című riportunkat és a fiatal aktivista szavait.

A választások után először Nagy Blanka is a külföldre költözésben látta a megoldást – aztán kiállt Szeged főterére, és elszavalta egyik versét: „Ha kell, szembeszállok egyedül a zsarnok hazával”. A kiskunfélegyházi gimnazista akkor fordult az aktivizmus felé, amikor édesapja hosszan tartó rákos betegség után meghalt. „Láttam a kórházi körülményeket, és nem értettem, miért nem tesznek ez ellen? Miért épülnek sorban a stadionok, miért kell olimpiát szervezni, ha ennyire rossz a helyzet?

A részlet a 444 videójából, pontosan innen van.

Több diákmegmozduláson, a Tanítanék Mozgalom tüntetésén és március 15-én is mondott beszédet. Az egészségügyi dolgozók Kossuth téri tüntetésén is felszólalt, de a szervezők belefojtották a szót és lekísérték a színpadról, mert „a politikamentes” eseményen ki merte mondani Orbán Viktor nevét. „Ellenzéki győzelmet vártam, ahogy megláttam az eredményeket, arra gondoltam, el kell menni. De most még nem megyek, ennél jobban szeretem az országot. Harcias természet vagyok, nem hagyom, hogy Magyarország visszafejlődjön fél évszázadot. Csak még nagyobb erőbedobással fogom csinálni az aktivizmust.”

Nagy Blanka

Nagy Blanka

Fotó: Szeged Tv

Nagy Blanka azzal számol, hogy Orbán legkésőbb négy év múlva távozik a hatalomból, de akár előbb is sor kerülhet rá, „mindenekelőtt az kellene ehhez, hogy az ellenzék és a teljes civil szféra összefogjon”. Csak békés eszközökben hisz, de azt is látja, hogy rendszeres tüntetésekkel az emberek érdeklődését nem lehet fenntartani. „Az erőszak ide édeskevés, észérvek kellenek, a zavargások ráadásul legitimáljak a kormány agresszív fellépését.” Felkészült a retorziókra, „ilyen az aktivistaélet, de én vállalom ezt, az 50 ezres csekket, a vegzálást, mert nem félek. Viccesen szoktam mondani: nem is értem, miért nem jelent még meg nálam a rendőrség.”

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.