CÖF elnök: „Mi a jó értelemben vett nyitott társadalom vagyunk”

  • B.P.M.
  • 2019. március 14.

Fekete Lyuk

Hujujujuj, hogy is volt ez?

A kormányközeli Civil Összefogás Fórum elnöke a V4 című műsor vendége volt tegnap az EchoTV-n. Csizmadia László amellett, hogy az egekbe magasztalta a kormány és Orbán Viktor politikájának minden létező szegmensét, nem titkolta azon véleményét, hogy egy B-változatra is fel kell készülni, tehát arra, ha a Néppárt kizárná a Fideszt a Néppártból.

A műsorvezető ezen a ponton emlékeztette Csizmadiát, hogy Trócsányi László igazságügyi miniszter ezzel kapcsoltban azt mondta, hogy nincs B-terv, tehát a párt nem számol a kizárással (egyébként Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a CÖF-elnökhöz hasonlóan nyilatkozott a közelmúltban, aki ráadásul körbeturnézta Nyugat-Európát, hogy a kormány nevében magyarázkodjon).

„Nem tudom elképzelni egy olyan kormányt, amelyik a harmadik ciklusát járja, pozitívan a gazdasági eredményei mutatják, hogy tényleg mi, a jó értelemben vett nyitott társadalom vagyunk. Nem hiszem, hogy éppen Orbán Viktornak nem lenne terve és azt hiszem, hogy az ő terveit megerősítette a népszavazás és a népi konzultációkon jött eredmények. Tehát a nyugat vagy a nyugati országok egyik se tud felmutatni ilyen arányú választó polgári támogatást.” (A jelenet 5 perc környékén látható)

Abba mi meg bele se merünk gondolni, hogy mi lenne akkor, ha a kormány zárt politikát folytatna.

Bayer Zsolt szerint Weber egy „gyáva szarjankó"

Újfent magasra teszi a lécet a publicista. „Amúgy Weber tegnapi, budapesti látogatásának egyetlen igazi, őszinte, nem maníros, nem hazug pillanata volt, az az egyetlen pillanat, amihez Webernek nem volt köze: amikor levitte a szél a fejéről a kipát a zsinagóga kertjében. Hja kérem, a Jóisten sem tudja elviselni a farizeus szarjankókat!"

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.