Ezt jól benézte Bayer, de azért nem hazudtolta meg önmagát

  • BM
  • 2019. november 5.

Fekete Lyuk

Félre is értett valamit és még alpári is volt.

Csúnyán benézhetett valamit Bayer Zsolt kormánypárti véleményúthenger, ugyanis a vasárnapi Bayer showban arról beszélt, hogy „az oxfordi egyetem tanácsa határozatot hozott, miszerint ezentúl az oxfordi egyetem nyilvános rendezvényein tilos lesz tapsolni, ugyanis a taps sérti a süketeket”.

Azonban a Magyar Hangnak feltűnt, hogy a fele sem igaz annak, amit a publicista állít, ugyanis a határozatot egyetemisták egy csoportja hozta, és nem süketek, hanem autisták, szenzoros érzékenységben szenvedők, hallókészülékeket használók miatt döntöttek így, mert belőlük az erős zaj szorongást, pánikrohamot válthat ki. Ráadásul nem betiltották a tapsolást, hanem azt javasolták, hogy inkább jelnyelven nyilvánítsák ki a tetszésüket.

Ettől függetlenül Bayer gúnyolódott egy nagyott a műsorában: begyakoroltatta a tetszésnyilvánítást, kézrázást a közönségével. „Óriási problémák vannak, ha tovább gondoljuk. Mi a szar lesz ezentúl a vakokkal? Akik ugye eddig legalább hallották, hogy taps van” – mondta.

 

A Magyar Hang felhívta a figyelmet egy történetre, amivel szemléltetni lehet, hogy mennyire komoly problémát jelenthet egyeseknek a zaj: a New York-i Carmel-középiskolában tanuló Jack Higgins nagyon érzékeny a hangos zajokra, mert súlyos autizmusban szenved, ezért a szülei rettegteg a diplomaosztó napjától. Így hát megszervezték, hogy amikor kimegy a színpadra, akkor senki ne tapsoljon, füttyögjön a közönség tagjai közül, hanem maradjanak csendben.

Egyébként nem az az első alkalom, hogy hiba csúszik a bayeri gépezetbe. Pár hónapja egy olyan manipulált képet mutatott be, amin Jean-Claud Juncker, az Európai Bizottság nemrégiben leköszönt elnöke egy férfivel csókolózik.

Bayer durván összeollózott képpel bizonygatta, hogy Juncker férfival csókolózik

Van még lejjebb? Tegnap este ment adásba a HírTV-n a Bayer show, amelynek központi témája az európai parlamenti választások következménye volt. A műsorvezető emlékeztetett, hogy amikor megalapították a Fideszt, akkor készítettek egy plakátot, amin Erich Honecker és Leonyid Iljics Brezsnyev, illetve egy fiatal pár csókolózik.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.