A rendszerváltásra emlékezett Kövér László házelnök a köztévé M5-ös csatornájának Ez itt a kérdés… című műsorában, amelyben főleg a Fidesz alapításának körülményeiről, a párt történetének kezdeteiről, a rendszerváltásban játszott szerepéről beszélt, de végül rátért az első szabad választások és az utána következő események értékelésére is.
Kövér közölte, a rendszerváltás idején a Fidesz az SZDSZ mellé szorult, holott valójában úgy tekintettek az MDF-re és az SZDSZ-re is, mintha egyenlő távolságra lennének a Fidesztől. Kövér elmondása szerint azt gondolták, hogy majd ők lesznek az a generáció, amely ezt a két tábort integrálni tudja.
"Ha van kudarca az elmúlt 30 évnek - és ez nem most derült ki, hanem már 1992-ben -, akkor számomra a legnagyobb kudarc, hogy ez egyáltalán nem sikerült, és mintha a világ is ezen törésvonal mentén hasadna ketté Amerikától Európáig" - fejtegette Kövér.
A házelnök szólt az 1989 novemberi négyigenes népszavazásról is, amelynek egyik kérdése arra vontkozott, hogy a parlament válassza-e meg a köztársasági elnököt, vagy legyen közvetlen választás. Kövér azt mondta, a kérdés számukra is Pozsgay Imréről szólt, "hogy ne engedjünk egy olyan trükközést, aminek az lesz az eredménye, hogy egy állampárti politikus kerüljön az első közjogi méltóság székébe".
Hozzátette azonban: "ez a veszély akkor reálisnak tűnt, de ma már másképp látom, szerintem ha akkor közvetlenül választják a köztársasági elnököt, akkor az ellenzék tudott volna olyan jelöltet állítani, aki jelentős fölénnyel megverte volna Pozsgay Imrét".
Kövér azt is kijelentette, hogy "innen visszanézve Pozsgay Imre nem lett volna rosszabb, mint Göncz Árpád, sőt, bizonyos szempontból, mondjuk a nemzeti érdekek védelme szempontjából egészen biztosan jobb lett volna, ha ő lett volna a köztársasági elnök, és nem Göncz Árpád".
Hozzátette, Göncz egy népszerű ember volt, de a nézetei és a hivatartozása tekintetében nagyon távol állt a Fidesztől, "különösen a mostani állláspontunkat figyelembe véve" - tette hozzá a házelnök.
A rendszerváltás értékeléséről megemlítette, hogy sokkal inkább egy egzisztenciális bizonytalanság uralta a közhangulatot, és nem az igazság iránti vágy, de szerinte annak ellenére meg kellett volna hozni bizonyos radikális lépéseket az elitcserét illetően, hogy annak nem volt valós tömegtámogatása.
