Most már Mészáros Lőrinc lapja sem titkolja: becsődölt Orbán Viktor nagy álma

  • narancs.hu
  • 2017. október 15.

Fekete Lyuk

Hiába kozmetikázzák az adatokat.

Szombat késő este jelent meg Sinkovics Gábor véleménye a Nemzeti Sport online oldalán, a cikkben elég súlyos megállapítások sorakoznak arról, hogy a magyar futball gyakorlatilag sehol sem tart, és ez a tévúton járó akadémiai rendszernek is köszönhető. Persze, ebben nincs semmi újdonság, de az nso.hu mégiscsak ahhoz a Mediaworks-höz tartozik, amelynek a tulajdonosa Mészáros Lőrinchez köthető.

false

 

Fotó: MTI

Az írás fontosabb megállapításai közül szembetűnő, hogy már Orbán Viktor kedvenc sportlapja is megjegyzi: a magyar átlagembert irritálja, hogy „talicskával hordják a pénzt a klubokhoz, szponzorok maguktól – vagy udvarias felkérésre – támogatják a csapatokat, és egy ügyes klubvezető a taopénzek 'átcsoportosításából' és a központi támogatásokból szinte nulla forint berakásával is ellavírozgat. Közben épülnek a stadionok, profinak mondott futballistáink közül nem kevés milliós nagyságrendű fizetést visz haza havonta. Ennél többet sem az állam, sem a jóisten nem tehet a magyar futballért. Eredmény még sincs.”

Szóba kerül az érdektelenség is, illetve a kozmetikázott adatok, hiszen „ülnek néhány százan unott képpel a lelátón, a hivatalos nézőszám pedig ezerhatszáztizenhárom”. Az Orbán Viktor által alapított felcsúti akadémián is felkaphatják a fejüket arra az egyébként teljesen igazolható megállapításra, miszerint „a sok-sok pénzből fenntartott akadémiák tucatárut vagy selejtet termelnek”.

Azt már mi tesszük hozzá: ha csak Felcsútot nézzük, jó, ha egy-egy saját nevelésű focista szerepet kap a mérkőzések során a nyáron összevásárolt „sztárok” mellett. Ennek ellenére az akadémiákról Orbán Viktor még júniusban a köztévének azt nyilatkozta, hogy „a legnagyobb érték a magyar labdarúgásban ma az akadémiai rendszer. Ezt kell megőrizni és ezt kell erősíteni. Ezt kitanultuk az elmúlt tíz évben, ehhez értünk.” Mintha a miniszterelnök, szokása szerint, más meccset nézne.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.