Nagyferó bácsi megküzd Európával és az édes jó anyanyelvével

  • narancs.hu
  • 2016. szeptember 6.

Fekete Lyuk

Európát simán legyőzi ez a nagy magyar ember!

Nehezen meghatározható műfajú dalt írt újabban sűrűn hajtogatott bajaiból Nagy Feró (70), hogy tudniillik ő már nem szereti Európát, mert azt eladják éppen. „Egy luxemburgi főherceg, és egy Szajna menti szajha, egy szelfizgető Loreley, és a balga belga banda Európát eladja!!!”

És amit adnak-vesznek, azt Nagy Feró nem szereti, erről árulkodott már lapunknak adott – „Volna az a pénz” című – interjúja is.

A dal gyenge, a szöveg marhaság, de ez simán beleférne. Nekünk voltaképpen azzal sincs bajunk, hogy ezt a nemzet valamikori csótánya énekli, ami mégiscsak egyfajta árulás. Ne akarjon már a csótány a nemzet bajnoka lenni, hisz’ az az elvei feladását jelentené, vagy mit.

Viszont a helyesírásával – különösen a 33. másodpercnél – tényleg csinálhatna valamit, mert ez így irtó ciki egy ekkora nagy magyartól.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.