Na, miért ment Weber tegnap pont a Mazsihiszhez és a CEU-hoz? A kormánylapból kiderül!

  • B.P.M.
  • 2019. március 13.

Fekete Lyuk

A Néppárt csúcsjelöltje csak arra vágyhatott, hogy egyszer végre békén hagyják.

„A néppárti jelölt sorsa volt a valódi tét” címmel jelent meg egy politológusok által jegyzett cikk a Magyar Nemzetben, amely a tegnapi Manfred Weber - Orbán Viktor találkozót elemzi.

„Manfred Weber budapesti, Orbán Viktor miniszterelnökkel, pártelnökkel folytatott tárgyalása előtt és után is úgynevezett "safe space-eket", számára biztonságos helyeket, a CEU-t és a Mazsihiszt kereste fel” - fogalmazott Kiszelly Zoltán.

A safe space-eket, azaz a „biztonságos tereket” az Egyesült Államok oktatási intézményeiben vezették be az elmúlt években, ahol a diákoknak nem kell attól tartaniuk, hogy bántó megnyilvánulások (gyűlöletbeszéd, homofóbia, transzneműek megkülönböztetése, fajgyűlölet, zaklatás), vagy kritikák, ellenvélemények érik. Az országban többször voltak demonstrációk, amiért egyes egyetemek ezeket a tereket nem biztosították a hallgatóknak.

Ezen a 2015-ös felvételen például az látható, ahogyan a Yale diákjai azon háborognak, hogy az egyetem nem biztosít számukra biztonságos teret:

Egyébként a népszerű amerikai rajzfilm sorozatnak, a South Parknak volt egy része, amely kifejezetten a safe space tematikát járja körül, ami talán segíti a megértést:

Kiszelly a cikkben hozzátette, a Közép-európai Egyetemen tett látogatása az Európai Néppárt soraiban ülő 226 olyan képviselő felé tett gesztus, akik egy nyilvánosságra került, soha, sehol nem cáfolt dokumentum szerint a Soros-hálózat megbízható szövetségesei.

Továbbá a politológus szerint Weber a Mazsihisznál tett látogatásával tulajdonképpen egy színpadot ácsolt magának, ahonnan elmondhatta, hogy egész Európában erősödik az antiszemitizmus.

Hát, mit mondhatnánk erre?

false

Figyelmébe ajánljuk

Már több mint 240 iskolában van bombariadó országszerte

  • narancs.hu

Budapesten és vidéken is több iskola kapott fenyegető emailt csütörtök reggel. A rendőrség átvizsgálja az érintett iskolákat, az oktatás folytatásáról, illetve a tanulók hazaküldéséről az intézmények saját hatáskörben döntenek.

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Zöld és fekete

A többszörös hozzáférhetetlenség határozza meg Nanna Frank Møller és Zlatko Pranjić frusztráló dokumentumfilmjét. Első ránézésre a téma filmes-antropológiai eszközökkel könnyedén megragadhatónak tetszik. Zenica egy Szarajevótól nem messze lévő kisebbecske város, amelynek határában a világ egyik legnagyobb acélgyárának, az ArcelorMittalnak a kokszolóüzeme terpeszkedik.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.