Szüret extra – Éneklő focisták harca a nemzetközi pénzügyi körök ellen

  • narancs.hu
  • 2014. június 30.

Fekete Lyuk

Fricz Tamás éles szemmel veszi észre a könnyes szemű Neymar és a globális háttérhatalmak közti összefüggést a Magyar Nemzetben.

Van az úgy, hogy valakinek mindenről ugyanaz jut eszébe. Fricz Tamás politológus és békemenet-animátor azonban nem holmi Móricka, neki nem a nők szemérme jár a fejében reggel, éjjel meg este, hanem gazdag és öreg férfiak, akiknek vagy van szakálluk, vagy ha nincs, akkor majd lesz. Most például azt látta a jobboldali szellemi élet e jelentős alakja, hogy focisták himnuszokat énekelnek meccs előtt. Innen már átadnánk neki a szót (a teljes írást itt olvashatják):

„A himnuszt nemhogy éneklik a csapatok tagjai, de még egymást is igyekeznek felülmúlni hangerőben és lelkesedésben. Megható volt látni a világklasszis Neymart, amikor a brazil himnusz eléneklése után gyakorlatilag elsírta magát, s aki ezt látta a tévén, nem merné azt állítani, hogy mindezt pusztán megjátszotta. Ellenkezőleg…

És akkor most írjuk ide a balliberálisok, kozmopoliták, világpolgárok, illetve a nemzetközi szervezetek és az EU-s bürokraták által naponta a világsajtóban és -médiában mantrázott tételt: a nemzetállamok ideje lejárt, Európában föderalizmus van, a világnak pedig New World Order, illetve Global Government, tehát új világrend és globális kormányzás kell.

(...)

És akkor a TTIP, a föderális Európai Unió, a globális kormányzás előkészítésének időszakában nézzük a futball-vb-t, nézzük a brazil és mexikói játékosok hihetetlen erőt, elszántságot és meghatottságot sugárzó arcát a himnuszuk éneklése (mit éneklése? üvöltése, ordítása!) alatt, nézzük Neymar őszinte elérzékenyülését a himnusz végén, és elmosolyodunk…

És azt kérdezzük: uraim, ott a világelitben, ugyan miről beszéltek?

Uraim, ott a világelitben, egyet tudnotok kell: a nemzettudat a lelkekben van. Ott tükröződik a szemekben, ott van az arcokon, a vonásokban, a tekintetekben. Ott van a szenvedélyben, az elszántságban, a hitben.

És ez, drága uraim, kiolthatatlan. A lélek szenvedélye. (...) Az extraprofitok és bónuszok nemzettelenített megszerzése, a pénzek elitek felé áramlásának globálissá tétele kétségtelenül egy nagy, igazi és nemtelen cél, de beleütközik Neymarék szenvedélyébe és a himnuszokban rejlő erőbe.”

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.