Fehér Béla író, egyebek mellett a Kossuthkifli című, nemsokára tévésorozatként is visszaköszönő regény megalkotója rossz hírrel sanyargatja a vs.hu érzékenyebb lelkű olvasóit régi barátunk, Jánossy Lajos mikrofonja előtt. Az író, mintegy véletlenül, elmondja ötször, hogy mennyi liberális barátja van neki, de egyszerűen nem szenvedheti az ország végzetes kettéhasítottságát, mert az felemészti a lelket, ezért inkább letészi a lantot. Jaj, ne, Béla! – sikoltjuk innen is.
| ||
„Azt előre kell bocsássam, hogy olyan pillanatban ülünk le beszélgetni, amikor én kiszálltam az irodalomból. Nincs kedvem ehhez az értelmiségi világhoz” – mondá a sajkodi pacalja és lecsója tövébe retiráló magyar Németh László. De megnyugtatólag valamivel később hozzáfűzi: „Nem az első eset, hogy így döntöttem, de most erős leszek, tényleg megérdemlek egy kis békét. Az évek során összegyűlt egy kötetre való egypercesem, nekem Örkény az »apám«, ha úgy tetszik, tehát merek így fogalmazni: ezt a műfajt megpróbáltam kitágítani, ez együtt van. Talán megjelenik. Azon kívül Szécsi Noémivel egy képes hadigasztronómia-albumon dolgozunk. Cserna Bandival az Ede kettőt tervezgetjük. Ott még komoly kutatások várnak ránk. Amúgy tényleg kiszálltam. Ebben az adok-kapokban nem veszek részt, nem vagyok hajlandó bosszankodni. Megdermeszt az irodalomban és a körülötte uralkodó atmoszféra.”
Amint az interjúból kiderül, a művész a Magyar Nemzetnél tervezi kihúzni a keserves szilenciumot – voltak ezzel már így páran.
