Térey-ösztöndíj: „tisztességes embereket fenyegetnek, zsarolnak”

  • narancs.hu
  • 2020. február 7.

Fekete Lyuk

Hogy kik? Hát persze, hogy azok, akik visszaadták az ösztöndíjat.

„Újabb árkot ástak, akik visszaadták a Térey-ösztöndíjat” – írja a Családbarát Médiáért-díjat is kiosztó, kormánybarát családi magazin, a Képmás. Boldog Zoltán szerkesztő, tanár ugyanis úgy látja: „Az ösztöndíj visszaadóinak sikerült ismét két táborra szakítaniuk a 35 és 65 közötti, tehát szívinfarktus tekintetében legveszélyeztetettebb korosztályt (ennyit a támogatás biztosította nyugalomról). Vannak az Ösztöndíjat Elfogadók és az Ösztöndíjat Visszautasítók. Közülük eddig az utóbbiak véleménye érvényesült, miközben tettükkel azokat is kényelmetlen helyzetbe hozták, akik elfogadják a támogatást.”

Állítását alátámasztandó meg is kérdezett pár kormánybarát szerzőt. Kollár Árpád író, az egyik díjazott például elpanaszolta, hogy nem is tud már örülni a 19 millió forintjának: „az ösztöndíjasok elfogadhatatlan támadásoknak lettek kitéve, köztük azok is, akik végül visszamondták a díjat”. Minthogy „tisztességes embereket fenyegetnek, zsarolnak, mocskolnak, elképesztő, zsigeri indulattal”, még azok is, akik „korábban elfogadták az ösztöndíjra való jelölést, most viszont támadják azt”. Ebben a helyzetben pedig „írni és dolgozni nehéz” – mondja.

Hász Róbert író persze tudni véli, mi áll a kritika hátterében: az, hogy „egzisztenciák függnek a háború fenntartásától” – tehát nem a díj túlpolitizáltsága, elfogadhatatlan feltételei vagy hogy a külügyminisztérium bosszúból kivette Bartók Imrét az Irodalom Éjszakája programjából.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.