Újabb pofon a lakájmédiának: Orbán még mindig nem a propagandasajtót olvassa

  • narancs.hu
  • 2019. november 29.

Fekete Lyuk

Vagy nem csak azt. Bizonyíték.

Régóta ismert tény, hogy fideszes és Fidesz-közeli médiafogyasztók előszeretettel olvassák a szabad sajtótermékeket a propagandasajtóval szemben.

Nem is olyan rég a fideszes médiagólem egyik vezetőjéről, a hazai sajtó több mint felét magába olvasztó Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány kuratóriumi elnökéről, Varga Istvánról, egykori fideszes (és még korábbi MDF-es) parlamenti képviselőről derült ki, hogy történetesen Magyar Narancsot olvas.

Az alábbi cikkünkben több esetet is összeszedtünk, hogy lám-lám , újra meg újra az bizonyosodik be, hogy a kormánypárti politikusok előszeretettel olvassák lapunkat.

Ezúton is üdvözöljük a Magyar Narancs fideszes rajongóit!

De Orbán Viktor ma épp maga számolt be arról Facebook oldalán, hogy Svájcba tartva, hogy a NOB vezetőivel találkozzon, ő maga sem a lakájmédia termékeit választotta olvasmányul. Hanem ahogy azt az alábbi kép is bizonyítja, nevezetesen most egy HVG-t is. (Jól látható a lap rovatcíme.)

null

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.